Töri faktos powerpoint

1848-49-es szabadságharc és forradalom:

https://docs.google.com/presentation/d/1er7IiR4Ynz7ItCakeDRlaUEtsoVR-D5ZLIZiRScSPak/edit

Pesti forradalom: 1848. március 15.:


https://docs.google.com/presentation/d/17qAoUbweRCzcxFfT2WcUtUgnuWTJ9fxkNiVeMy4x3dc/edit

Magyarország története. A nagy nemzeti reformok megalkotása (1848.)

A márciusi forradalom: Előzménye Kossuth Lajos Felirati javaslata (1848.III.3). Ebben az országgyűlést az Ellenzéki nyilatkozat elfogadására, a bécsi udvart arra kéri, hogy az örökös tartományok számára is adjon polgári alkotmányt. Ez késik, mire Bécs népe fegyvert fog és eléri Metternich menesztését (1848. március13).

- A pozsonyi országgyűlés felsőháza e hírre másnap elfogadja a felirati javaslatot. Elhatározzák, hogy ennek és Batthyány miniszterelnöki kinevezésének jóváhagyását kérő küldöttség hajózik fel Bécsbe. A küldöttséget az osztrák főváros népe szeretettel, az állami konferencia (kamarilla) időhúzó taktikával fogadja. Széchenyi javaslatával (III. 17-én) végül célt érnek, mert V. Ferdinándtól István főherceg teljhatalmú biztosi-, Batthyány Lajos pedig  miniszterelnöki kinevezést kap. A küldöttség visszatérte után az országgyűlés dönt Pestre költözéséről, és nagyvonalú törvényalkotásba kezd.

- Pesten közben az ifjú Magyarország képviselői előrehozzák a József napra (III. 19-ére) tervezett népgyűlésüket, melyre Petőfi a Nemzeti Dalt, Irinyi a 12 pontot írja; Mit kíván a magyar nemzet? címmel. Ez a reformok tömör, radikális, népszerű kifejezése: „1.) Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2.) Felelős minisztérium Buda-Pesten. 3.) Évenkénti országgyűlés Pesten. 4.) Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5.) Nemzeti őrsereg. 6.) Közös teherviselés. 7.) Úrbéri viszonyok megszűntetése. 8.) Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján 9.) Nemzeti Bank. 10.) A katonaság esküdjön meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk! 11.) A politikai státuszfoglyok szabadon bocsátassanak. 12.) Unió Erdéllyel.” E polgári reformprogram néhány eleme ma is aktuális.

Március 15-e reggelén a Pilvax kávéházból indulnak útnak a márciusi ifjak azért, hogy megnyerjék a reformok ügyének Pest-Buda népét. Először az egyetemi karokra, majd a Landerer és Heckenast nyomdába mennek, ahol (a tulajdonos ötletére) lefoglalják a nyomdagépet, és a sajtószabadságot így kivívva kinyomtatják a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Ezután a Nemzeti Múzeum előtt ernyőkkel, nemzeti színű zászlókkal és a fenti röplapokkal felszerelkezett tömeg előtt megtartják a népgyűlést. Délután a tömeg újra összegyűlik, a pesti városházára vonul, ahol a Rottenbiller Lipót vezetésével ülésező testülettel elfogadtatják programjukat, és hogy azt küldöttek viszik az országgyűlésre. Innen a hajóhídon és a Vízi-kapun át a budai várba mennek, ahol a Helytartótanáccsal is elismertetik a pontokat és elérik a közelben raboskodó egyetlen politikai fogoly, Táncsics kiszabadítását. Ember vontatta szekéren, ünnepelve viszik a „nép barátját” vissza Pestre, s amerre elhaladnak fáklyáikkal, a házak ablakában mindenütt fények gyúlnak. A csodálatos napot ünnepélyes díszelőadás zárja a Nemzeti Színházban.

Az áprilisi törvények lebontják a feudális jogrend maradványait és megalapozzák a modern polgári Magyarország létrejöttét. E nagy horderejű 31 törvénycikket a belga alkotmány és a magyar történelmi jog szem előtt tartásával készíti el az országgyűlés, és 1848. április 11-én királyi szentesítéssel lép hatályba.  Főbb pontjai a következők:

a.) A feudális jogrend lebontása az ősiség (XV. tc); dézsma (XIII. tc); és úrbériség (IX, X. és XII. tc) eltörlését jelenti. Míg a tized esetében az egyház lemond a kártalanításról, addig a földesurak számára állami kárpótlást helyeznek kilátásba, amikor a kérdést a nemzeti közbecsület védőpajzsa alá helyezik.

b.) A liberális reformok törvénybe iktatása jelenti az évente népképviseleti alapon Buda-Pesten ülésező országgyűlés (IV-V. tc), az ennek felelős minisztérium (III. tc), a független bíráskodás (XI. tc) és sajtószabadság (XVIII. tc) politikai; a vallásszabadságról (XX. tc) és a színházakról (XXXI. tc) szóló társadalmi, végül a törvény előtti egyenlőséget ((XI. tc) és közteherviselést (VIII. tc) kimondó személyi szabadságjogok becikkelyezését.

c.) A nemzeti reformok Magyarország és Erdély uniójáról (VII. tc), Karszna, Közép-Szolnok, Kővár, Zilah (VI. tc), a Jász-Nagykun kerület (XV. tc), Hajdúság (XVI. tc) és Fiume (XVII. tc) hazánk közigazgatásába tagozásáról, azaz területi kérdésekről, továbbá a nemzetőrségről (XXI. tc), a magyar egyetemről (XIX. tc), a nemzeti színekről és címerről rendelkeznek.

d.) További törvények szólnak az országos, nádori, miniszteri és közhivatalokról (XXVIII-XXX. tc); a modern polgári vármegyékről (XVI-XVII. tc), szabad királyi városokról (XXIII. tc), községekről (XXIV. tc), bankokról, hitelintézetekről (XIV. tc).

Az áprilisi törvények minden hiányosságuk – így az Ausztriához való viszony; had-, kül-, pénzügyek (Nemzeti Bank) és a nemzetiségi kérdés szabályozatlansága dacára – korszak- és rendszerváltó jelentőségűek, mert jogalapot teremtenek a független, modern, polgári Magyarország létrehozásához. Fontos vívmány, hogy a jobbágyság eltörlésével őket is beemelik a nemzetbe, és a felekezeteknél az unitáriusok és a görög- keletiek törvénybe vett vallásokká válnak. A polgári átalakulás vér, erőszak és jogsértés nélkül zajlik le, a Pragmatica Sanctio értelmében, hangsúlyozva a nemzet hűségét királyához.

A Batthyány-kormányt ugyancsak 1848. április 11-én nevezi ki V. Ferdinánd király. Tagjai: Batthyány Lajos miniszterelnök; Esterházy Pál a király személye körüli, Széchenyi István közlekedés és közmunkaügyi, Klauzál Gábor földművelés, ipar és kereskedelemügyi, Deák Ferenc igazságügyi, Eötvös József vallás-közoktatásügyi, Mészáros Lázár had-, Kossuth Lajos pénz- és Szemere Bertalan belügyminiszterek. Feladata: A végrehajtó hatalom átvétele a Helytartótanácstól, az áprilisi törvények gyakorlatba ültetése és a szakszerű kormányzás.

Működése során kezdettől fogva számos nem várt nehézséggel kell szembenéznie.  Mindezek dacára a Batthyány-kormány tevékenysége számos területen igen eredményes: 

- A kormányhivatalok, közigazgatás, valamint Magyarország és Erdélyi uniójának megteremtésében;

- A magyar érdekek külföldön, a német szövetségben (a frankfurti parlamenten) való képviseletében;

- A népképviseleti választások lebonyolításában és országgyűlés összehívásában (1848. július 5-e);

- A radikális politikai erők, mint például a forradalmi demokrata márciusi ifjak, háttérbe szorításában;

- A pénz- és hadügy szervezésében; Kossuth híres július 11-ei haderő megajánlási beszéde nyomán.

Problémás viszont a kamarillához és a nemzetiségekhez való viszony, ami a szabadságharchoz vezet:

- A bécsi titkos államkonferencia (kamarilla) reform és magyarellenes tagjai – Zsófia hercegnő (Ferenc József anyja), Kollowrat cseh herceg, Pillersdorf, Latour, Kulmer – mindent elkövetnek, hogy a gyenge akaratú V. Ferdinánd országaiban kitört forradalmakat leverjék, és az általuk elért vívmányokat megsemmisítsék. Eleinte az időnyerés, látszólagos engedmények, menekülés taktikáját alkalmazzák, mint márciusban, majd májusban, amikor a bécsi forradalom második hullámakor az udvar Innsbruckba települ. Innen irányítják a hadsereg fellépését és a nemzetiségek lázítását. A magyar kormánytól a Rothschild bank felé fennálló osztrák államadósság felének átvállalását és magyar csapatok Itáliába küldését kérik, az ottani forradalmi és egységmozgalmak leverésére, míg ellene Jellasics horvát bánt támogatják. A magyarellenes politikai és katonai szervezkedés leállítása végett Batthyány, Deák, a kormány és országgyűlés követei hiába utaznak többször Innsbruckba, mert csak átmenetileg érik el Jellasics menesztését. A prágai felkelés és ausztro-szláv kongresszus felszámolása (1848. június), az itáliai osztrák győzelmek (Custozza 1848. július) és Bécs lecsendesítése után a kamarilla leveti álarcát, Jellasicsot újra bánná nevezik ki, a békülést kívánó magyarokat pedig már nem is fogadják.

- A nemzetiségek szintén a magyar kormány ellen fordulnak. A szerbek (rácok) Stratimirovic és Rajacic vezetésével Karlócán, a románok (oláhok) Barnutiu és Saguna befolyása alatt Balázsfalván, a szlovákok (tótok) Hodzsa és Hurbannal Liptószentmiklóson, majd Túrócszentmártonban gyűléseznek. A szerbek autonóm vajdaságot kérnek, hogy végül a horvát, szlavón, dalmát Háromegy Királysághoz csatlakozzanak. Ebben és fegyveresek küldésében Belgrád és a kamarilla támogatja őket. Kossuth közli, hogy hazánkban csak egy politikai nemzet létezhet: a magyar; és ha így is ragaszkodnak követeléseikhez, akkor a kard fog dönteni köztünk. Mivel  a felkelők a polgári magyar lakosságot kezdik gyilkolni, a kormány hadat küld ellenük, és véres harcok kezdődnek Perlasz, Fehértemplom, Szenttamás mellett.

A románok magyarellenes szárnya is felülkerekedik, akik autonómiát, majd Nagy-Romániát akarnak. A szászok ellenzik Magyarország és Erdély unióját, és 1848-49-ben végig Habsburg-hűek maradnak. A szlovákok zöme nem lázad, de vezetőik - a Nagy-Morva Birodalomra hivatkozva - autonómiát akarnak. A horvátok mozgalma a legveszélyesebb. Jellasics nyíltan fegyverkezik, elfoglalja Fiumét, elutasítja a magyar megegyezési javaslatot, vagyis a Batthyány által felajánlott teljes horvát autonómiát, végül a Drávát átlépve hazánkra támad (1848. szeptember 11).

A szabadságharc (1848-1849)

Kitörése: bonyolult jogi, politikai, katonai, diplomáciai viszonyok közepette történik. A magyar Szentkorona alá tartozó, hazánkkal Szent László óta perszonálunióban élő Horvátország, az osztrák császár kamarillájának biztatására, rátámad a királya által törvényesen kinevezett felelős minisztérium által irányított Magyarországra. Ráadásul az osztrák császár és a magyar király - a Pragmatica Sanctio értelmében is - egyazon személy, azaz V. Ferdinánd. E helyzetben Széchenyi elméje elborul, mert előre látja az orosz beavatkozást, hazánk legázolását és kínzó önvád marcangolja az idevezető reformok megindításáért. A többi magyar politikus körében két fő irányzat alakul ki:

1.) Batthyány, Deák, Eötvös, a kormány és a felsőház többsége - Jellasics és a felbujtó kamarilla fenti jogsértései miatt -1848. szeptember 11-e után lemondanak.  Magatartásuk becsületes, törvényes és királyhű, mert szerintük, ha Horvátország bánja és a bécsi titkos államkonferencia megsérti is a Pragmatica Sanctio ama pontját, hogy Ausztria-Magyarország érdekközösséget és szövetséget alkotva nem támad egymásra, ez még nem ad okot és jogot a kormánynak ugyanerre, azaz a Jellasics elleni belháborúra. Pár nap múlva István főherceg is lemond, mert hiába próbálja visszatérésre bírni a bánt és lázadóit, sőt az uralkodó nevében utasítgató kamarilla, a király távollétében őt nádorként megillető magyar főparancsnokság betöltését (azaz a védekezést) is tiltja neki. Hazánknak ekkortól nincs nádora.

2.) Kossuth, Szemere, az alsóház többsége és a magyar alkotmányra esküt tett tisztakar egy része viszont úgy véli, hogy a nemzetnek joga van megvédenie magát, mert a Pragmatica Sanctio szerint Magyarország önálló állam, amit saját, vagyis áprilisban szentesített törvényei szerint kell kormányozni. A nádor lemondása miatt e másik politikai irányzat 1848. szeptember 16-án Kossuth Lajos elnökletével, Nyáry Pál és Madarász László tagságával Országos Honvédelmi Bizottmányt, majd Honvédsereget szervez. Ellátására pénzfedezetet hoznak létre (Kossuth bankó) és hadiipari üzemeket állítanak fel. A megyékbe biztosokat küldenek ki, valamint a statárium bevezetésével kihirdetik a hadiállapotot.  A Jellasics elleni védekező hadműveletekkel megkezdődik a szabadságharc.

Szakaszai katonai, politikai, diplomáciai és jogi szempontból alábbi módon alakulnak: I.) 1848. ősze (szeptember-október):

A kamarilla zavarodottságának jele, hogy bár a Bécsbe visszatért udvar hivatalosan csak október 3-án fogadja el Batthyány lemondását, mégis már szeptemberben teljhatalmú császári biztossá nevezi ki hazánk élére Lamberg Ferenc altábornagyot. Ő kevéssé lehetett tisztában a magyar viszonyokkal, mert  amint hatalomátvételre Pestre hajózik, a feldühödött nép már kiszálláskor felkoncolja(1848.09.28).

Másnap a magyar sereg Móga János parancsnokságával Pákozd és Sukoró között csatát vállal, és megállítja Jellasics hadait (1848.09.29). A horvát bán háromnapi fegyverszünetet kér, nyilván azért, hogy a Roth vezette D-i oldalhadát is bevárja. Ám utóbb meggondolja magát, és már a 3 nap letelte előtt ÉNY felé vonul vissza, ezzel elismerve a magyar győzelmet. A magára maradt Roth csapatait 1848. október 7-én keríti be Perczel Mór és – az ellenséggel konspiráló Zichy Ödön grófot statáriális (rögtönítélő katonai) bíróság útján kivégeztető - Görgey Artúr - még leginkább nemzetőrökből álló - serege. A fegyverszünet leteltével és Görgey csatlakozásával Móga üldözni kezdi, majd kiszorítja hazánkból az ellenséget, de megáll az ország Ny-i határánál, a Lajtánál. Vita és huzavona alakul ki arról, hogy a nemzeti önvédelem végett megszervezett magyar hadseregnek – a Pragmatica Sanctio hatálya alatt - szabad-e Ausztriára, vagyis a szövetséges országra támadnia. E vita állásától függően a honvédsereg több alkalommal is átkel a Lajtán, majd visszatér a magyar oldalra. Végül az 1848. október 6-án már harmadik forradalmát kezdő, és az udvart a morvaországi Olmützbe menekülni késztető bécsi nép megsegítése végett az OHB (Országos Honvédelmi Bizottmány) a támadás mellett dönt. A júniusi prágai felkelést elfojtó Windischgraetz herceg csapatai ekkorra már egyesülnek Jellasics hadaival, bekerítik az osztrák fővárost, és 1848. október 30-án Schwechatnál legyőzik a magyar sereget. Bár a mieink vesztesége csekély és a visszavonulás is többé-kevésbé rendben zajlik, mégis bebizonyosodik Görgey aggodalma, hogy a fegyelemhez és harchoz nem szokott, önkéntesekből álló nemzetőrök egy igazi ütközetben nem állják meg a helyüket.

II.) 1848-49. tele (november-március):

A schwechati csata után Windischgraetz leveri a bécsi forradalmat, itthon pedig az OHB Görgey Artúrt nevezi ki a Feldunai sereg parancsnokává. Néhány heti erőgyűjtés és csapatösszevonás következik, mialatt D-en a szerbek folytatják harcukat. Az osztrákok 7 helyen mozgósítják hadaikat: 1.) Bécsnél Windischgraetz és Jellasics 44 ezres főserege; 2.) Morvaországban Simunich; 3.) É-on, a Jablonkai hágónál Götz; 4.) Galíciában, a Duklai hágónál Schlick; 5.) Erdély É-i részén Berthold és Urban; 6.) D-i felében Puchner és Riebel; 7.) Horvát-Szlavónországban Nugent és Trebersburg erői gyülekeznek. A hazánk elözönléséhez kedvező pillanatra, és támadási parancsra várnak.

1848. december 2-án - egészségi állapota miatti alkalmatlanságára hivatkozva - a kamarilla lemondatja V. Ferdinándot a trónról. A jó szándékú és az áprilisi törvényeket szentesítő uralkodó helyére, Zsófia hercegnő és Lajos főherceg fia, az alig 18 éves Ferenc József lép, aki ekkortájt szülei és a reakció engedelmes eszköze. Az osztrákok támadása decemberben minden oldalról meg is indul hazánk ellen. a.) Görgey Feldunai serege - miután a túlerővel szemben sem a határ (a Lajta és Morva folyó vonala), sem Pozsony és Győr városa nem tartható – visszavonulni kénytelen. Amikor – a Dunántúli hegyeken történő átkelés után ellencsapásra nyílna módja, akkor a főváros védelmére rendelik. Itt azonban már nem tud egyesülni sem a visszavonuló többi hadtesttel, sem Perczel 1848. december 30-án Mórnál csatát vállaló seregével. Így Perczel vereséget szenved Windischgraetztől, és a fővárost is ki kell üríteni. Batthyány és Deák hiába megy Windischgraetz táborába a béke helyreállítása érdekében, az osztrák főparancsnok a feltétel nélküli kapitulációhoz és az 1847. előtti állapotok helyreállításához ragaszkodik. Így a kincstárat is menekítő OHB és az alsóháznak a szabadságharchoz hű része kénytelen vonaton Szolnokra, majd onnan kocsin Debrecenbe menni (1849. január 1.). Pár nap múlva az osztrákok bevonulnak Pest-Budára, ahol Batthyány Lajos egykori miniszterelnököt fogságba vetik. Görgey serege ekkora már átkel a Dunán, Vácnak fordul, ahol parancsnoka a kedélyek lecsillapítására kiáltványt bocsát ki. Ebben közli, hogy az alkotmányosságot jelentő áprilisi törvényeket a külső, de a belső – visszakozni akaró reakciós vagy további forradalmi lépéseket célzó radikális demokrata – támadások ellen is megvédi, és csak a törvényes magyar hadügyminiszternek engedelmeskedik. Görgey ezután ejti Lipótvár és Komárom felmentésének veszélyes tervét, és a Garam, majd a Vág völgyében, a bányavárosok érintésével, a téli hegyeken is átkelve a Szepességbe vonul. Helyzete már-már kilátástalannak tűnik, mert Ny-ról Götz és Jablonowsky, K-ről Schlick fenyegeti. Ám Görgey erői Guyon Richárd hadtestének branyiszkói áttörésével kicsúsznak a bekerítésből (1849. február 5.), sőt a megsegítésükre küldött Pulszky felső-tiszai csapataival Kassán, majd Klapkával Miskolcon egyesülve nemcsak Schlicket, hanem már Windischgraetz főseregét is fenyegetik. Ám a támadásra nem kapnak engedélyt a főparancsnokká kinevezett lengyel Dembinskytől, ezért az, a kedvező pillanatban elmarad.

b.) A felső-tiszai hadsereget a szabadságharc fővárosává lett Debrecen és a hadianyaggyártás központjává kiépített Nagyvárad Ny-i támadásoktól történő védelmére szervezik meg. A vele egyesülő Perczel Mórnak január 22-én Szolnoknál az őt addig üldöző Jellasicsot, Klapka Györgynek 31-én Tokajnál a Windischgratz által hídfőállás létesítésére előreküldött Schylziget sikerül visszavernie.  c.) Erdély védelmével és felszabadításával 1848. decemberében a lengyel Bem Józsefet bízzák meg. Miután Czecz a Királyhágónál már december 18-án megállítja az ellenséget, Bem támad és több csatában is legyőzi Urban csapatait; 23-án Désnél, karácsonykor Kolozsvárnál, 1849. január 3-án a Borgói hágónál, majd 5-én már a Kárpátokon túl, Doma Vatranál. A Kis- és a Nagy-Szamos völgyének megtisztítása után a Marosé következik: Bem január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Piskinél győz. Az ágyúkkal, hadianyaggal és utánpótlással való ellátást - a még októberi agyagfalvai, majd novemberi sepsiszentgyörgyi gyűléseik határozatai értelmében - Gábor Áron székelyei biztosítják. Az Olt vidékén az ellenség mócokat (román hegyi pásztorokat) is bevet, akik januárban éj idején balkáni brutalitással támadnak békés falvakra. Még a várandós anyáknak sem kegyelmeznek. Az osztrák reguláris erők Puchner vezetésével február 4-én Vízaknánál és március 3-4-én Medgyesnél még győzni tudnak, de március 11-én Nagyszebennél Bem visszavág, majd - Avram Jancu időnként még utóbb is (pl. Abrudbányánál) le-lecsapó román gerilláitól eltekintve - kiszorítja az ellenséget Erdélyből.

e.) A Délvidéken ez idő alatt Vécsey, Lenkey, Vetter és Damjanich csapatai folytatnak véres harcokat a Suplikác és Todorovics vezette szerbekkel. December 13-án Jarkovácnál még az övéké, ám január 12-én Szegednél már a mieinké a győzelem. A D-i frontvonalat is sikerül tehát tartani.

f.) A feldunai és tiszai csapatokból egyesített magyar fősereg óvatos parancsnoka, Dembinsky, így február végén végre támadásra szánja el magát. Későn, mert a korábban Rimaszombat felé menekülő Schlick erőinek ekkora már sikerül egyesülnie Windischgraetz főseregével. A Kál-Kápolnánál vívott kétnapos ütközetet így az ellenség nyeri 1849. február 26-27-én. Az osztrák főparancsnok a csatát döntőnek ítéli, és elbizakodott jelentést küld Olmützbe, mire az udvar olyan birodalmi alkotmányt ad ki és akar rákényszeríteni (oktrojálni) hazánkra, amely még 1847. előtti önállóságát is megsemmisíti.

A magyar politikusok körében ez, a tisztikarban pedig az a tény kelt nagy felháborodást, hogy az OHB Görgey helyett a magyar viszonyokat nem ismerő idegen tábornokot nevezett ki főparancsnoknak. Ám Kossuth – aki a váci kiáltvány óta neheztel Görgeyre – Dembinsky után mégis Vetter Antalt bízza meg a magyar fővezérséggel. Ő csapataival átkel a Tiszán, sőt 1849. március 5-én Szolnoknál sikerül is győzelmet aratnia, de a támadást mégis leállítva, Cibakházánál visszatér a folyó bal partjára (III. 17). Kossuth csak ezek, és Vetter betegsége után bízza meg helyetteseként Görgeyt a fősereg vezetésével.

III.) A dicsőséges magyar tavaszi hadjárat (1849. április-május):

a.) Katonai szempontból az 1848-49. évi magyar szabadságharc tetőpontja. Görgey főserege egy hónapon belül a Tiszától, Nyugat-Magyarországig űzi ellenséget: Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél, 10-én Vácnál, 19-én Nagysallónál, 26-án Komáromnál győz. Eme áprilisi hadjáratnak Görgey mellett az Ő korábbi seregét átvevő Aulich, a Délvidékről felrendelt Damjanich és Gáspár Sándor a hőse. Komárom felmentése után a Windischgraetz helyébe kinevezett Welden osztrák főseregét csak azért nem sikerül egészen kiszorítani az országból, mert a magyar főerő jelentős részét visszarendelik Buda ostromára. Bár katonai indoka nincs, Hentzi szétlöveti Pest reformkorban kiépített Duna-korzóját. Végül jó 3 hét után a honvédsereg visszaveszi Budát is (V.21).

A fősereg győzelmeivel párhuzamosan a mieink a mellékhadszíntereken is sikereket aratnak. Április 3-án Perczel Szenttamásnál, 30-án Kaposvárnál Noszlopi, május 10-én Fehértemplomnál Bem győz. Európa régi nagyhatalma; Ausztria tehát önerejéből nem boldogul az ifjú polgári Magyarországgal. b.) A belpolitikában az olmützi oktrojált alkotmány, és a magyar hadi sikerek, a - vörös kalaptollukról „flamingóként” emlegetett - Madarász László vezette radikális képviselők megerősödését okozzák. Úgy vélik, hogy Ausztriával lehetetlen megegyezni, mert a Pragmatica Sanctio és az áprilisi törvények megszegésével a Habsburg-Lotharingiai- ház maga játszotta el jogait a Magyar Királyságra, sőt vannak köztük olyanok is, akik  jakobinus eszméket is felelevenítve, egyenesen köztársaságot követelnek.

- Kossuth és a liberálisok az utóbbit természetesen- nem akarják, de mégis hozzájárulnak a Függetlenségi Nyilatkozat kibocsátásához és a Habsburg-Lotharingia- ház trónfosztásához (debreceni Nagytemplom, 1849. április 14). Úgy vélik, hogy e lépéssel sikerül lecsendesíteni a radikálisokat, ellehetetleníteni a királlyal kiegyezést kereső béke-, vagy alkupártot, és előmozdítani a szabadságharc nemzetközi elismertetését. Ám az elsőben csalódniuk kell, mert a flamingók még keveslik is az államforma nyitva hagyását és - a kormányzó-elnökséggel felfelé buktatott ideiglenes államfőről elnevezett - Szentkorona nélküli Kossuth címer bevezetését. Csak a vezérük ellen indított ún. gyémántperrel sikerül megfékezni a radikálisokat.

- A Békepárt belpolitikai ellehetetlenítése sikerül, mert az olmützi alkotmánnyal az egyik oldalon, a trónfosztással a másikon, a szabadságharc immár csakis az egyik fél teljes győzelmével érhet véget.  Május elején – minthogy az ország nagy része felszabadul – megalakul Szemere Bertalan kormánya. Miniszterelnöke a belügyi tárcát is megtartja. Többi minisztere: Batthyány Kázmér földművelés, ipar, kereskedelem; és külügy; Vukovics Sebő igazságügy; Csány László közlekedésügy; Horváth Mihály vallás és közoktatásügy; Duschek Mihály pénzügy. A honvédelmi tárcát Görgey Artúrnak szánják, ő azonban nem hagyja el csapatait, ezért a miniszterséget átmenetileg ismét Mészáros Lázár látja el. Ám a Szemere-kormány mégis a Békepárt szellemében működik, mert a trónfosztást – amint a tisztikar többsége is – jogilag problémásnak, politikailag veszélyesnek tartja. Beszűntetik a megyei biztosok működését, feloszlatják a vésztörvényszékeket és a titkosrendőrséget is.

c.) A külpolitikai helyzet mindezek nélkül és hatására is Magyarország számára kedvezőtlenül alakul.

A frankfurti parlamentben ugyan a magyar küldöttek; Szalay László és ifj. Pázmándy Dénes által is képviselt döntés születik a német egység porosz vezetése mellett (1848). Ám Ausztria kivonulása után IV. Frigyes Vilmos nem meri elvállalni az irányítást, így ottani szövetségesre hazánk nem számíthat. Elbuknak az itáliai egység és szabadságmozgalmak is. A pápa nem akarja, Piemonte nem tudja megvalósítani Olaszország egyesítését. Viszont a forradalmi mozgalmakat és az elszigetelt kis államok szabadságharcát - Mazzini és Garibaldi átmeneti sikereinek dacára - egymás után leverik. Legtovább, 1849.júliusáig, a Római Köztársaság és augusztusig Velence tart ki, de a császári erők időleges lekötésén, majd menekült csapattöredékeik csatlakozásán kívül érdemi segítséget ők sem tudnak adni.

Franciaországban Szalay László és Pulszky Ferenc; Angliában – Palmerston külügyminiszterrel is tárgyalva - Teleki László próbálja képviselni a magyar érdekeket. Hiába, mert bár a közvélemény - és magánemberként a politikusok is mind a két országban - erkölcsi szimpátiával fogadják a magyar szabadságharc ügyét, ám a magyar nemzeti érdekekért hivatalosan is konfliktusba kerülni a Habsburg nagyhatalommal senki sem hajlandó.

Ellenben Ausztria külpolitikai helyzete javul, mert a Függetlenségi Nyilatkozat felgyorsítja az első áprilisi magyar hadisikerek után kért orosz katonai támogatás megadását. 1849. május 9-én Varsóban I. Miklós nyilatkozatot ad ki Ausztria megsegítéséről, amelyért – a hagyomány szerint – Ferenc József fél térdre ereszkedve csókol kezet a cárnak. Ezzel beigazolódik Széchenyi látomása, mert a magyar szabadságharc sorsa megpecsételődik.

IV.) A szabadságharc leverése (1849. június-augusztus):

Az orosz beavatkozás és túlerő miatt nem elkerülhető, hiába próbálják minden módon meggátolni.

a.) Belpolitikailag először a románokkal és szerbekkel kialakult feszültségeket külön-külön rendezik, majd 1849. július 28-án megszületik Európa első nemzetiségi törvénye. Ez kimondja a hatóságok előtti szabad nyelvhasználatot, és a többségi nyelven történő helyi iskoláztatást és közigazgatást. Kétségbeesett lépés Görgey teljhatalmú diktátorrá kinevezése (1849. augusztus 11). Az ország katonai és politikai erejét kívánják így egy kézbe összpontosítani. Eme intézkedések már túl későiek.

b.) A külpolitika osztrák-orosz szövetség felbontására irányuló kísérlete is kevésnek bizonyul, mert az orosz cár elutasítja az utolsó pillanatban neki felajánlott Szentkoronát. A magyar szabadság sorsa a harctereken dől el.

c.) A katonai helyzet és erőviszonyok az orosz beavatkozással rögtön gyökeresen megváltoznak, mert 200.000 fős orosz és 170.000-es osztrák haddal kell szembe néznie és megvívnia 169.000 magyarnak. Az ellenség tehát több mint kétszeres túlerőben van, és minden felől támad: Haynau osztrák főserege Ny-ról; Jellasics szerb-horvátjai D-ről, Paszkievics, Rüdiger és Grabbe orosz főereje É-ról; Lüders, Usztugov és Grotenhjelm orosz-osztrák vegyes csapatai K-ről.

- A Görgey magyar főseregének – a haditerv szerint – külön-külön kell megküzdenie az ellenséggel. Először Haynau csapatait próbálják megelőző (preventív) hadmozdulatokkal megverni, majd lehetőség szerint Bécs felé áttörni. Kmetty június 13-án Csornánál csatát nyer; majd június 18-án Zsigárdnál, elszenvedett vereségéért, 20-án Perednél Görgey is visszavág, de az orosz segélyhad megérkezése miatt az áttörés nem sikerül. 28-án Győrnél a magyar kezdeményezés elvész, és vissza kell vonulni. Másodszor a magyar főerőt – már védelmi céllal – Komárom térségébe vonják össze. Görgey Ács felől támadva kemény csapást próbál mérni Haynaura, de egy fejét érő repeszdarab a döntő pillanatban súlyosan megsebesíti (betört koponyájából agyveleje látszik), így július 2-án az ácsi csata elvész. Ráadásul két egymást követő parancsra adott válasza fordított időrendben érkezik Kossuthoz, akinek e félreértés miatt bizalma ismét meginog a legjobb magyar a főparancsnokban. Görgeyt emiatt leváltják. Harmadszorra a magyar csapatösszevonást Szeged térségébe tervezik, ahol védősáncok is épülnek. Noha a hadművelettel nem ért egyet, Görgey Losonc, Rimaszombat, Tokaj, Nyíregyháza, Vámospércs, Nagyvárad, Arad felé történő visszavonulásával mesterien vonja el Paszkievics támadását a magyar fősereg elől anélkül, hogy különösebb veszteségeket szenvedne. Eközben ismét Dembinsky veszi át a főparancsnokságot, ám ő – tévedésből máshová előreküldött tüzérsége miatt – nem tudja megtartani Szegedet, és Haynau ellen 1849. augusztus 5-én újra csatát veszít Szőregnél.

- Bem erdélyi serege gyors hadmozdulatokkal próbálja útját állni a Borgói, Ojtozi és Tömösi hágón át beözönlő ellenséggel. Ez azonban felemészti erőit, ezért kénytelen csapatait Segesvárnál összevonni, ahol 1849. július 31-én döntő vereséget szenved. Az Ispán-kút közelében esik el Petőfi is, noha az ő holttestét nem azonosítják biztosan, azért ma néhány tudós úgy véli, hogy szibériai fogságban hal meg.

- A Délvidéken a legkevésbé súlyos a helyzet, mert Jellasics támadását Perczel és Kmetty erői a Hegyes és Verbász között 1849. július 14-én aratott győztes csatában visszaverik, miáltal a fősereg Temesvárra történő visszavonulását is sikerül fedezniük.

- A Temesvári ütközet az 1848-49. évi magyar szabadságharc utolsó nagy csatája. Itt Haynau osztrák főerői legyőzik az Erdélyből sietve idevezényelt Bem vezette magyar sereget (1849. augusztus 9-én).

- A fegyverletételt Görgey csapatai, az utolsó 32.000-es érintetlen magyar hadsereg kezdi meg 1849. augusztus 13-án Világosnál. A katonák, felnőtt férfiak, zokogva búcsúznak szeretett parancsnokuktól. A kisebb magyar hadtestek közül Damjanich János augusztus 17-én, Aradon, Dessewffy Arisztid 19-én Karánsebesnél, Vécsey Károly 21-én, Borosjenőnél kapitulál. Az orosz főparancsnok végre elküldheti híres jelentését a cárnak: „Magyarország felséged lábai előtt hever”, jóllehet egyes erődök még kitartanak. Így Munkács augusztus 26-áig, Pétervárad szeptember 5-éig. A Török Ignác által megerősített Komárom, Klapka vezette őrsége, csak a várat adja október 2-án át az ellenségnek. A 30.000 védő fegyvereit megtartva külföldre távozhat. A Szentkorona Orsova melletti elásása után idegenbe szökik Kossuth és Szemere is. Kossuth szeptemberben már a Török Birodalomhoz tartozó bolgár Viddinből ír levelet, melyben Görgey árulásával indokolja a szabadságharc bukását. Igaztalanul, mert a temesvári csatavesztés esetére tervezett fegyverletételi szándékáról Kossuth és Szemere már a hatalom ráruházása előtt is tudott, s a felesleges vérontás elkerülése végett haditanács hagyta jóvá azt.

A megtorlás (1849. október-1850. július):

Bár a hazájukhoz hű magyar tábornokok az oroszoknak adják meg magukat, ők kiszolgáltatják őket az itáliai vérengzéseiről ismert Haynaunak, aki „100 évre” el akarja venni a magyarok kedvét a lázadástól. Az angol, francia és orosz fellépés is csak Görgey életét menti meg, mert Schwarzenberg szabad kezet ad a „bresciai hiéna” bosszújának. A honvédokat osztrák ezredekbe sorozzák, majd idegenbe viszik; a börtönök megtelnek magyar rabokkal; a főtisztekre a lefokozás, a megaláztatás, majd a biztos halál vár. 1849. október 6-án Haynau Aradon 13 magyar honvédtábornokot végeztet ki. Csak négyüket; Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Schweidel Józsefet a katonának kijáró golyó-, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézits Károlyt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Láhner Györgyöt, Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Vécsey Károlyt bitó általi hallállal. Ugyanaznap Pesten főbe lövik Batthyány Lajost, az első magyar felelős miniszterelnököt is, aki királyhűségét többször is bizonyította. Hiába, mert Ausztriának „példa kelle, hogy rettegjen az ország”. Vértanúságuk emlékét Aradon oszlop, Pesten örökmécses, az utókor szívében nemzeti gyásznap őrzi. Az osztrákok hivatalosan „csak” 123 főt végeznek ki, de menekülés közben, és a börtönökben ennél sokkal többen halnak meg. Várfogságra több száz hazafit ítélnek. A német Heinrich Heine így ír erről: „Ledőlt az utolsó bástya, Magyarország vértől piros már”. Vörösmarty Mihály a másfél év előtti virágzó márciusi tavasszal e napokat szembeállítva itthon hozzáteszi: „Most csend van, és tél, és hó, és halál”.