Továbbtanulással kapcsolatos információk

https://docs.google.com/open?id=0B4J4MuhSEo9SSG10RGgzNDJyYUU

az egyes szakokhoz a kötelező  felvételi tárgyak listáját tartalmazza.

Babits Mihály: Jónás könyve

Babits:Jónás könyve -  elbeszélő költemény (1938)

A mű egyszerre tiltakozás az Európát fenyegető szélsőséges eszmék ellen, valamint nagyszabású, groteszk önirónia és önbírálat. A Nyugat 1938. szeptemberi számában jelent meg első ízben. 1938-ban, Ausztria német megszállása után Babits egész Európa és hazája pusztulásától rettegett. Ebben a történelmi helyzetben új erővel vetődött fel az a kérdés: mit tehet a költő, a művész, a szellem embere a barbár erők ellenében?

Forrása: Károli Gáspár 1590-es Bibliája, a 12 próféta könyve. A költő bibliai történet megtartja néhány eltéréssel: a Bibliában hallgatnak Jónásra, és megtérnek a bűnös város lakói; itt feleslegesen prédikál, a javulás elmarad.

Szerkezet
     1. rész:  az isteni megbízás és a prófétai szerep visszautasítása

                  -Jónás felismerése: Isten megbízását nem lehet visszautasítani

                  -ironikus ábrázolás, naturalisztikus részletezés

      2. rész: Jónás a cethalban háromnapi szenvedés, tiltakozás és meditáció után    „megbékél” a szereppel

      3. rész: Jónás a bűnös városban – háromszori figyelmeztetése kudarcot vall

      4. rész: 40-napi várakozás, Jónás egyre haragosabb; tök-metafora

A Jónás könyvében Babits prófétikus verseit folytatta. A négyrészes elbeszélő költemény egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélő keretbe foglalt, nagyszabású lírai önvallomás is. Kívülről szemléli önmagát, önarcképét Jónás személyében festette meg, jóllehet nem mindenben azonosul műve főhősével. A küldetéstudat mellett jelen van az irónia ill. a groteszk humor is. A kezdetben gyáva Jónás semmi áron sem akar Ninivébe menni, menekül az Úr parancsa, = lelkiismeretének szava elől.
 

Kozmikus és szánalmas figura lenn, a hajófenéken. Groteszk alakként jelenik meg a cethal gyomrában, ahonnan Istenéhez szól. A költő Jónást Ninivében esetlennek, nevetségesnek mutatja be, aki kérlelhetetlenül, magát túlkiabálva igyekszik teljesíteni küldetését. Ennek ellenére szégyenben marad: kinevetik, kicsúfolják, gúnyt űznek belőle.
 

A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették Jónást, hogy prófétáljon Ninive ellen. Felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól. Kudarcai után azonban feldúltan menekül a megátkozott, bűnös városból.
 

Babits versének története csaknem végig híven követi a bibliai elbeszélést, de olykor naturalisztikus részletezéssel bővíti ki annak tömör, szófukar előadását. A legfontosabb eltérés a két mű között Ninive lakosságának viselkedésében van: a bibliai Jónás könyvében a niniveiek hallgatnak a próféta feddő szavára. Ott érthető és logikus az Úr kegyelme.
 

Babits művében gúny és közöny fogadja a próféta fenyegető jóslatát, ezért indokoltabbnak tűnik Jónás keserű kifakadása az Úr ellen. A szörnyű látomás nem teljesedik be: az Úr mégsem pusztítja el Ninivét, s ebben ott rejlik valami remény Babits jelenjére vonatkozóan: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei túl fogják élni a gonoszságot. Jogos ugyan Jónás felháborodása az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánnia, hiszen az igazság végletes követelése saját ellentétébe csaphat át: a legszélsőségesebb igazságtalanságba és embertelenségbe.
 

“A szó tied, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, én cselekszem.” - zárja le a vitát az Úr közte és szolgája közt. Ekkor Jónásnak rá kell eszmélnie, nem az ítélkezés az ő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, még akkor is, ha a küzdelem esetleg komikus és eredménytelen.
 

Babits kiemelkedő nagy művének végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, nem vonulhat magányos erdőszélre, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell.
 

Többen lelkiismeret-furdalásként értelmezték az egész Jónás könyvét, ahol egész életművéért való bűnbocsánata szólalt volna meg benne. Babits nem vádolhatta önmagát cinikus némasággal. Nem az önvád szólal meg e művében, hanem belső vívódása az erkölcsi kötelesség kiállásra késztető parancsa és a közszerepléstől visszahúzódó természete között.

Jónás imája  (1939)

A Jónás imája közvetlen líraiságában talán megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima. Két nagy mondatból áll a vers. Az első, hatsoros egységben a nagybeteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik, amelyeket sorsának szétesése, parttalanná válása hordalékként sodor magával. A következő, egy lélegzetvételnyi hatalmas, ziháló versmondat mégis a bizakodást szólaltatja meg. Áradásszerűen ömlenek a sorok - átlépve gátakat, ritmikai egységek határait. Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni újra. A közeli halál tudata is sürgeti, most már nem rest, hanem fáradhatatlan szolgaként követi a Gazda, Isten parancsait, sugalmazását, egészen addig, amíg teheti.

Töri tételek

Történelem tételek 2007

https://docs.google.com/open?id=0B4J4MuhSEo9SRGJfWVRxRXV2SWs

Történelem tételek 2010:

https://docs.google.com/open?id=0B4J4MuhSEo9SMUlwRXRGUjZOdEk

Történelem tételek 2011:

https://docs.google.com/open?id=0B4J4MuhSEo9SMjBGLTh5czg2Q2s