Ösztöndíj lehetőség külföldre

Az UWC ösztöndíjairól röviden:

Egyesületünk idén is érdeklődő diákok jelentkezését várja a United World
Colleges (UWC) 2012-2014-es tanévekre meghirdetett ösztöndíj-pályázatára.
Az ösztöndíj kétéves külföldi tanulmányokat biztosít egy olyan speciális
kollégiumban, ahol a Nemzetközi Érettségi Program keretében közel nyolcvan
nemzet fiataljai élnek és tanulnak együtt. Az iskolák által felajánlott
ösztöndíjak fedezik az ottani tartózkodás, így a szállás, étkezés és a
tanulmányok teljes költségét. A diákok családját terheli (iskolánként
változó mértékben) a zsebpénz, a biztosítás és az utazási költségek
fedezése. Ezen költségek enyhítésére azonban igénybe vehető egyesületünk
támogatási alapja.

Számítunk viszont az ösztöndíjalapunkat támogató hozzájárulásra azon
ösztöndíjat nyert diákok családjától, akiknek jövedelmi helyzete ezt
megengedi. Ez teszi lehetővé, hogy a jövőben is módunk legyen a részleges
ösztöndíjak kiegészítésére, az ösztöndíjak számának növelésére. A
támogatás módjáról és ajánlott mértékéről részletes tájékoztató található
az UWC Magyarország honlapján (www.uwc.hu). Ennek alapján a felajánlás
összegéről a család dönt. Az így befolyt támogatásokat a következő években
meghirdetett részleges ösztöndíjak kiegészítésére fordítjuk, hogy ezzel is
biztosítsuk a magyar diákok folyamatos jelenlétét az UWC iskolákban.

Szervezetünk, amely a magyar diákok kiválogatásáért felelős, igyekszik
maximálisan biztosítani az érintettek tájékoztatását, a válogatás
zökkenőmentes lebonyolítását és a kiutazók felkészítését.

Amennyiben további információkra lenne szüksége, egyesületünk munkájáról,
az ösztöndíjakról és a programról a www.uwc.hu honlapon tájékozódhat,
illetve állunk rendelkezésére az info@uwc.hu címen, valamint hétfőnként
18:00-20:00 óra között a 06 30 559 80 90 telefonszámon!

A nyelv, mint nyelvrendszer

A nyelv mint jelrendszer

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.

A jel definíciója: a jel egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

A jelek felépítése:

1. Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
2. Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
3. Jelentés (absztrakció, amit a jelenségnek tulajdonítanak)

A jelek főbb jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
• önmaguknál többet jelentenek
• jelrendszerbe illeszkednek
• az emberi érintkezésben valósulnak meg

A jelek csoportosítása:

• természetes jelek (szimptómák)

• mesterséges jelek (szignálok)

- nyelvi jelek
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)

A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

1. Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
2. Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
3. Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv mint jelrendszer:
A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel

1. Fonéma (beszédhang)
2. Morféma (szótő, szótoldalék)
3. Lexéma (szóalak)
4. Szintagma (szószerkezet)
5. Mondat
6. Szöveg

Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni.

A jel mindig érzékszerveinkkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak.

A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. 

Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek. 

Jókai Mór: Az arany ember (elemzés)

A regény közlését „ A Hon” című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint „Az arany ember”.

S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt. A német kiadás kapcsán Jókai arról ír, hogy „Az arany ember legjobban fog tetszeni a német közönségnek a többi regényem között, mert csupa regényesség lesz, minden politika nélkül.”

A korabeli közélet eseményei felismerhetően jelen vannak a történetben. Bár Timár Mihály legnagyobb sikerét a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszervezésével éri el, a regény cselekményének idején erről még nem lehetett szó, a gőzmalmok tömeges elterjedése után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. Jókai 1869. november 8-i országgyűlési beszédében hivatkozik is a brazil exportra. A Bach-korszak egyik leghíresebb korrupciós botrányát szintén feldolgozta az író. Kacsuka hadnagy „ A jó tanács” című fejezetben azt javasolta Tímárnak, hogy a Duna fenekéről kimentett nedves, romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonák számára. Az 1859-es francia-olasz-osztrák háborúban elkövetett hasonló ügyek miatt a felelősségre vonás elől több magas rangú tisztviselő öngyilkosságba menekült.

A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló alakját az a szerelem ihlette, amely az 1870-es évek elején Jókai és gyámleánya, Lukanics Ottilia között szövődött. Mikszáth szerint: „ A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban „Az arany ember” Noémijének. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Így készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban.”

A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Komárom éppen „Az arany ember” története időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő vízi útjainak kereszteződésénél fekvő város virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a Balatont, a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. Rokonai többször is meghívják Tihanyba, majd Balatonfüredre, Jókai 1871-ben itt építi fel villáját. A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu, a képzelet szülötte. (Amikor később az író utazást tett az Al-Dunán, felkérték, számoljon be élményeiről. „Nem tudom leírni, mert láttam” - válaszolt Jókai.)

Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig, Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc-tíz év telik el.

A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. 

Midász király történetére már a regény első amerikai kiadásának címe is utal (Modern Midas, 1884.). A legendás fríg király azt kérte Dionüszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében" (Az aranybánya). 

A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr. e. VI. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint - a témát Schiller Polycrates gyűrűje című balladája is feldolgozta - rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az isteneknek szánt áldozatként - nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: „Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől” („Az első veszteség”).

Tímár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. „Az arany ember” kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: „Ez egy arany ember” („A szigorú vizsgálat”). Ettől kezdve a „frázis” mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból a legmagasabb körökben is szívesen látott nagyvállalkozó lesz. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe? A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst.

„Az arany ember” bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. Paradox módon a polgári világot uralomra juttató felvilágosodás vetette fel nagy erővel a civilizáció és a természet szembenállását, az egység végérvényes megbomlását. A kérdést leghatásosabban Rousseau fogalmazta meg. Felfogásában az egyén válaszút előtt áll: „vagy mint ember a természet része lesz, vagy polgárként a társadalomé”. Rousseau értelmezésében az ember értéke önmagában, mint abszolút egész számban van, a polgár pedig a társadalom függvénye, tört szám. Az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom megbecsülését. Minden megvásárolható, mindent átsző a korrupció. A „Szent Borbála” továbbhaladását az arany biztosítja, a bécsi minisztériumban jó pénzért kitüntetéshez lehet jutni. Aki híján van a pénznek, azt kiveti magából a társadalom. Teréza retorikusan felépített nagymonológja sorra veszi a polgári világ tartópilléreit a vallástól a törvényen át az adminisztrációig. Majd fölteszi a végső kérdést: „Mire való az egész világ?” („ A szigetlakók története”). De ugyanezt kérdezi az önmagával és sorsával meghasonlott Athalie is anyjától: „Miért szültél a világra!” („ A védördög”).

A polgári világ megosztottságát, az egység megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Tímea mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Timár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az átkeresztelkedésre kényszerített Tíméa bolyongását a keresztény hitelvek között. Muzulmán vallásához közel áll a katolicizmus pompája, és kijózanítólag hat a protestáns puritanizmus a keresztelőkor és esküvőkor. Nem érti, miért énekli a kántor az „Óh, Izraelnek Istene” kezdetű zsoltárt, amitől Timéának az a gyenge kétsége támadt, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték meg” („Az alabástrom szobor menyegzője”).

A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, amit maga előtt látott, az a „paradicsom volt” („A Senki szigete”).
A Sziget mítosza: legtalálóbban így jelölhetjük meg műveinek tematikus magvát. Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al-Dunán vagy valamely más folyón (például a Tiszán vagy Körösön), de elképzelhető a szárazföldön. Ez a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ megtagad, vagy üldöz. A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik nem tétlenségben, hanem állandó és nyugodt munkálkodásban telnek. A természet részeként önmaguk lehetnek, teremtőként a környezettel vívott küzdelemben teljesítik a rájuk bízott isteni parancsot, miközben teremtményként ráhagyatkoznak a Gondviselőre. A tételes vallás dogmái helyett deista-panteista istenfelfogást hisznek, kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja.

Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. „Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon” („Az édes otthon”). A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára. Két esetben is a „cserehalál” Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste.

Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: „Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve” („Az alabástrom szobor menyegzője”). Timéát az „alabástrom szobor” kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző – éppúgy, mint Timár esetében az „arany ember” - az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a szobor képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül.

Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja.
Jókai már az első bemutatáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal: „Talán az egyes vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem találnánk szépnek, de az egész főt és alakot, úgy ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer” (Almira és Narcissza). Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl.

Bár az értékelések „Az arany embert” a legjobb Jókai-alkotásnak nevezik, a regény művészi színvonala nem egyenletes. Az író nagyon erős motívumhálót szőtt a cselekmény köré. Az egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek.
„A vörös félhold” kissé külsődlegesen jelzi az emberi sors végzetszerűségét. A fehér cica kétszeri bemutatása funkciótlan. A regény koncepcióját tekintve kétséges az első Dódi szerepeltetése. Amilyen váratlanul viszi be a történetbe a kisgyereket Jókai, olyan hirtelen ki is emeli onnan. Már csak azért is, mert emberképében fontos szerepet játszik az átörökléstan, s Timár csak saját gyerekeivel népesítheti be a Senki szigetét, csak értük vállalhat felelősséget. A legszerencsésebb művészi megoldások az életkép-jelleggel függnek össze: Milyen élő s meleg tónusú rajz a komáromi kereskedővilágé, s milyen kimódolt s hihetetlen Athalie bosszúmanővere, milyen telt és feledhetetlen a Senki szigetének egy-egy munkanapja, s milyen erőszakolt s kedvszegő Krisztyán Tódor brazíliai kalandja. Írói bravúr a Senki szigetének első, festményt idéző bemutatása. A festmény három síkra tagolódik: az első, mintegy a premier plan, a gyümölcsös, a második a virágos kert, a harmadik a kép középpontja és egyszersmind a háttere, a hajlék. De akármilyen festményszerű a kép, mégsem mozdulatlan, álló kép, statikus leírás. A látogató, a regény főhőse és vele együtt az olvasó mozog, halad benne. Bár a képet egységben látjuk, bizonyos fokig mégis történéssé alakul, mintegy a közeledő ember szemével érzékeljük, mint változik a szín. Ily módon lehetséges, hogy a virágos kert, mely az első síknak, a gyümölcsösnek eleinte háttérül szolgál, maga a kép lényeges alkatrészévé, második síkjává szélesül, és hasonlóképpen a hajlék a háttérből középponttá léphet elő.

Jókai az Utóhangokban írja: „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve.” Mi volt Az arany ember sikerének titka? Bizonyára nem a történet gyakran kimódolt fordulatai. Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. „Az arany ember” határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a fojtott erotika. És élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre.

Madách Imre - Az ember tragédiája II.

MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája

 

Madách Imre Az ember tragédiája című műve világirodalmi színvonalú alkotás. Madách művében az emberiség ősidők óta fennálló kérdéseire keresi a választ. Van-e az emberi létnek célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Hogyan lehet boldog az ember? Férfi és nő kapcsolata: boldoggá tudják-e tenni egymást? Van-e ideális társadalmi forma, és ha igen, melyik az?

Létrejötte, megírásának körülménye:

Az író 1858-ban, egy baráti beszélgetésen fölvetette, hogy szeretné megírni az emberiség történetét egy drámai műben. Barátai számos ellenérvet hoztak fel a dráma megírása ellen: túl átfogó lenne, befejezetlen, lezáratlan cselekmény, a különböző nézetek miatt pedig nem lehet egységbe foglalni. Az 1859. februártól 1860. márciusáig terjedő időszakban mégis megírta. Legjobb barátja, Szontagh Pál, továbbította Arany Jánoshoz, aki gyönge Faust-utánzatnak tartotta, és néhány sor elolvasása után félretette. Később ismét megnézte, s ekkor felismerte a mű nagyszerűségét. Több stilisztikai javítást végzett benne, majd sajtó alá rendezte. A művet 1862-ben mutatták be a Kisfaludy Társaságban, ahol számos kritika érte a drámát. Madách így válaszolt Erdélyi József kritikájára: „Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, és önerejére támaszkodva cselekedni kezd… mindenütt megbukik.”

Műfaji megközelítés

1. emberiségköltemény: olyan alkotás, amely az emberiség végső kérdéseire keresi a választ: mi az emberi élet értelme, a fejlődés lehetőségei, az emberiség jövője stb. (Pl.: Dante: Isteni színjáték, Milton: Az elveszett paradicsom)

Madách a kérdésfeltevésben elszakad a nemzetet érintő konkrét kérdésektől, minden kor számára érvényes mondanivalója van.

2. kétszintes dráma: a darabban két világszint különböztethető meg (földi- tapasztalati; tapasztalaton túli-első3 és a 15. szín)

3. drámai költemény vagy lírai dráma: csak formáját tekintve dráma, valójában nem színpadra szánták, a filozófiai kérdések, és a líraiság kap nagy szerepet. A cselekmény nagy időtávlatokat fog át, ezért nem egységes. A szereplők szimbolikusak, a keret mitikus-szimbolikus.

(Pl.: Goethe: Faust, Byron: Káin, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Shelley: A megszabadított Prométheusz)

Madách világnézetére hatott:

-          a hegeli történelemfilozófia: történelmi színek a hegeli történelemfilozófia jegyében indulnak el. A hegeli fejlődésgondolat szerint az ember mindinkább közelebb jut a szabadsághoz, amely az embernek legfőbb célja. A világot ellentétes erők uralják, ezek küzdelme eredményezi a történelem fejlődését. Egyesek szerint a tézis- antitézis- szintézis hármassága megvalósul a drámában: Ádám megfogalmaz egy eszmét (tézis), csalódik (antitézis), és a kettő küzdelméből új eszme születik (szintézis). Mások szerint nincs szintézis. Ismét más elemzők szerint a „hegeli triáda” a mű egészében érvényesül: a teremtés a tézis, az ember Istentől való elfordulása az antitézis, majd a 15. színben helyreáll az ember és Isten viszonya, ez a szintézis.

-          a deizmus: A Földet Isten teremtette, de magára is hagyta ezután.

-          a vulgármaterializmus: (Büchner) szélsőséges anyagelvűség, az ember cselekedeteit kizárólag a természeti törvények irányítják, gépiesen

-          a romantikus liberalizmus: a történelmet a szabadságért folytatott küzdésvágy alakítja, a végső cél pedig a szabadság elérése

-          az entrópia-tan: XIX. századi gondolat, amely szerint az emberiség végét a naprendszer kihűlése okozza majd

-          a frenológia: A koponyaalkatról a jellemre és a szellemi képességekre következtető áltudomány.

-          Fourier utópista szocializmusa: megvalósul majd az emberek közötti teljes egyenlőség, nem lesz szerepe az egyéniségnek, képességeknek, mindenki ugyanazt a munkát végzi majd, ill. a szakmák, tevékenységek cserélődnek

-          a vitalizmus: az élőlények nem pusztán anyagi természetűek, valamilyen magasabb rendű „életerő” irányítja őket

-          a romantikus létfilozófiák: a lét értelmét az ember nem értheti meg a gondolataival, csak sejtelem útján

-          Kant filozófiája: az ember nem kaphat végső bizonyságot Isten létének és saját létének a kérdéseire, céljára vonatkozóan, de éppen így lehetséges, hogy értelmes, cselekvő életet éljen.

Szerkezet

-          15 színből áll

-          1., 2., 3., 15. a keretszínek, „bibliai színek”

-          4-14.: történelmi színek, „álomszínek”- a tapasztalati világban játszódnak

          a Londoni szín előtt: 4-10 múlt; 11.Madách jelene; 12-14. elképzelt jövő

          Fontos az ismétlődő helyek szerepe: Prága (Ádám álmát fogják közre: álom az                          álomban > egyedül a francia forradalom eszméiben nem csalódik Ádám), Paradicsomon kívüli vidék

Keretszínek

1. szín: Menny

befejeződött a világ teremtése, az angyalok Istent dicsőítik. Lucifer és az Úr vitája: Lucifer részét kéri a teremtésből, ezért megkapja a tudás és az öröklét fáját.(eltérés!) E két fa segítségével akarja megdönteni az úr hatalmát.

2. szín Paradicsom

megjelenik az első emberpár: Ádám és Éva. Ebben a világban minden harmonikus, az embernek nem kell megküzdenie semmiért, de engedelmeskednie kell az Úrnak. Öntudatlan létezés ez, mert hiányzik a kétely és a szabad akarat. Az első emberpár megkísértése, bűnbeesése, majd kiűzetése a Paradicsomból

3. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül

Ádám és Éva önmagáról gondoskodik, megpróbálják a paradicsomi körülményeket megteremteni a Földön. Ádám arra kéri Lucifert, hogy engedjen bepillantást a jövőbe. Szeretné tudni, érdemes-e élni? Lucifer álmot bocsát rájuk, és álmukban végigjárják az emberiség történelmét.

Történelmi színek: felépítésük: eszme (tézis) - cáfolat (antitézis) – új eszme (szintézis)

4. szín Egyiptom

Ádám  →  fáraó,     Éva → rabszolganő

Vezéreszme: 'milliók egy miatt'

Ádám halhatatlan akar lenni, ezért piramist épített. Éva szerepe pozitív, ő döbbenti rá Ádámot a valóságra. Ennek következményeképpen Ádám felszabadítja rabszolgáit, és ő akar milliókért harcolni. Megszületik az új eszme: az egyén szabadsága.

5. szín Athén

Ádám → Miltiádész, Éva → a felesége

Vezéreszme: egy milliókért

Ádámot a nép halálra ítéli, de ő nem veti meg ezért a népet, mert az még tudatlan és befolyásolható. Ádám csalódik az emberekben. Új eszme: saját boldogulásával foglalkozik

6. szín Róma

Ádám → római főúr Éva → kedvese, Júlia

Vezéreszme: mindenki önmagáért

Eszme nélküli kor, amelyben az egyetlen cél az élet örömeinek kihasználása, az élvezetek hajszolása. Ádám maga is megcsömörlik ettől az életmódtól, valami szebbre, értékesebbre vágyik. Új eszme, a keresztény testvériség, szeretet, egyén felszabadulása, Isten dicsőségének keresése.

7. szín Konstantinápoly

Ádám → Tankréd lovag       Éva → nemes hölgy

Tétel: A testvéri szeretet öldöklő tanná vált

Az egyház tanai embertelen dogmákká váltak, a szeretet nevében milliókat küldenek máglyahalálra. Éva is a kor szokásának áldozata: kolostorban kell élnie, apja Istennek tett ígérete miatt. Ádám csalódása után passzív, szemlélődő hős lesz, már nem tud új eszmékért lelkesedni, ezért a tudományokba menekül.

8. szín Prága I.

Ádám → Kepler   Éva → felesége, Borbála

Kepler nem tudja az igazi tudományt szolgálni, a császári parancsnak kell eleget tennie (horoszkópkészítés). Az ember felette áll a korának és a korszak lehúzza magához. Felesége nem hisz férje tehetségében, pénzéhes, nem hűséges.

9. szín Párizs

Ádám → Danton     Éva → kettős szerepben jelenik meg: arisztokrata lány, ill. pórnő

Vezéreszme: szabadság, egyenlőség, testvériség

A szín álom az álomban, s az egyetlen olyan, amelyben  Ádám nem csalódik. A guillotine a forradalom kétarcúságának jelképe. Jelenti a forradalmi terrort, de a nagyszerű célokat, törekvéseket is. Cáfolat: a forradalmárok elvakultak, türelmetlenek. Éva kettőssége a női jellem végletességét mutatja.

10. szín Prága II.

Kepler felébred álmából és értékeli a forradalmat. A szabadság megvalósulását, az egyén kibontakozásának lehetőségét várja a jövő társadalmától. Ezzel a színnel zárul az emberiség múltjának bemutatása. Ádám ezután saját, egyéni érdekeit szeretné érvényesíteni a tudomány helyett.

11. szín London

Ádám → Ádám    Éva → polgárlány

Madách jelene ez a kor, a szabad- versenyes kapitalizmus korának bemutatása. A francia forradalom hármas eszméiből a szabadság valósul meg itt. Nagy szerepe van a pénznek, mindent az anyagi érdekek irányítanak. Minden, ami értékes az emberi világban, az ebben a társadalomban csődbe jut (szerelem, művészet, vallás, emberség). Szintézis: az egész világ a hiúságok vására, minden áruvá válik, Ádám ezért teljes egyenlőséget akar, olyan társadalmat, amelyet az ész és a tudomány vezet. A szín végén mindenki egy sírgödörbe ugrik (haláltánc-jelenet).

12. szín Falanszter

Ádám → Ádám    Éva → egy anya

Madách az elképzelt jövő társadalmát mutatja be. A francia forradalom eszméiből az egyenlőség valósul meg itt. A szabadságjogok teljes elvonása jellemző. Minden közös, egyforma, béke van, mindenki egyformán részesedik a javakból. A legfőbb cél: a megélhetés és az életben maradás. Nincsenek egyéniségek, nincs művészet, nincs nemzet, és nincs család sem. Tudósok által irányított közösségi társadalom ez, amelyben az emberiség nagy egyéniségeit is elpusztítják. Az emberi érzések háttérbe szorulnak, a rációnak van jelentős szerepe.

Ádám megpróbál kijutni a Föld világából.

13. szín Űr

Ádám el akar menekülni egy     tisztább szellemvilágba. Madách itt

    arra keresi a választ, hogy test és

    lélek elválasztható-e egymástól?

    Létezhet-e a szellem test, azaz anyag nélkül?

   

14. szín Eszkimó-jelenet

 Ádám → idős Ádám          Éva →   eszkimófeleség

Az ember ösztönember, állati szinten él, elkorcsosult erkölcsileg és fizikailag is. Egyetlen célja az életben maradás, akkor is, ha másokat meg kell ölnie. A tudomány csődöt mondott, az egész földet jég borítja. Primitív gondolkodás: Ádámot Istennek nézik. Ádám végső kiábrándulása ez.

15. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül

Ádám és Éva felébred. Ádám a kilátástalan jövőt megismerve öngyilkosságra gondol, de az Úr közbeavatkozik Éva anyasága által. Ádám visszatér Istenhez, helyreáll az egyensúly Isten és ember között. Az Úr nem ad egyértelmű választ Ádám kérdéseire, mert ez ösztönzi az embert, ez adja az emberi lét lényegét. Ádám maga ismeri fel az emberi létezés alapvetését:

„ A cél a halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.

Lucifer is része az isteni tervnek, akarata ellenére is hozzásegíti a világot a fejlődéshez. Nincs megnyugtató, optimista lezárása a műnek, a gondolatmenetéből nem ez következne, de egy kevés reményt, hitet sugall:

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”.

Jellemek

Éva

Az  „általános” női tulajdonságok jellemzik(szép, kíváncsi, otthonteremtő) empátia, érzelmek és ösztönök irányítják.

Sorsfordító szerepe van, befolyásolható (Lucifer) Ádámot is befolyásolja, de állandóságot is képvisel mellette. Nem lázad az Úr ellen - összekötő szál az égiekkel;

Éva maga a sokszínű természet. Alakja összetettségét jelképezi a párizsi szín, ahol egyszerre két, ellentétes szerepben is megjelenik. Ádám általában változatlan: mindig az eszmék bűvöletében él. Éva azonban színről színre átalakul. Hol romlást (Prága, London), hol menekvést, felemelkedést (Egyiptom, Athén, Róma, Falanszter) jelent Ádám számára. A londoni szín haláltáncában egyedül az ő alakja magasodik "glóriával" a sírgödör fölé. Az utolsó színben maga az Úr is rá hivatkozik:
„Karod erős, szíved emelkedett:

Végtelen a tér, mely munkára hív,

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint, s emel,
Csak azt kövesd.”

Ádám:

Ádám mindig a szebbre és jobbra törő ember jelképe. Nagy eszmék hevítik, s kudarcaiból újra és újra magához tér, hogy folytassa a küzdelmet. Alakját két szálból szövi össze Madách. Először is a romantika kedvelt hőstípusát rajzolja benne: a magányos nagy embert, aki szembekerül az őt soha nem értő tömeggel, s akinek eszméi sehogy sem vagy torzan valósulnak meg. A másik szál a szabadságharc reális történelmi tanulságaiból ered. Ádámot hite, bizakodása időnként eltávolítja a valóságtól, ez okozza törekvései bukását. A londoni színtől már csak szemlélője az eseményeknek, kiábrándul. Belefárad a küzdelembe, egyre inkább csalódik, egyre öregebb lesz, ami az egész emberi történelmet szimbolizálja.

Lucifer:

Az  örök tagadás  alapeszméjét képviseli, az Úr ellentéte, de kiegészítője is.

Lucifer öntudatosan vágja az Úr szemébe:

Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy -

S egy talpalatnyi föld elég nekem.

Hol a tagadás lábát megveti,

Világodat meg fogja dönteni.

Ádámban új eszmék iránti vágyat ébreszt, nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral. Tagadja a szellemet, a fejlődést, a világ tökéletességét. Az Úr elűzi őt a mennyből, s az Édenben két megátkozott fát, a tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki.

Célja világos: az Úr világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert, meg akarja akadályozni az emberi történelmet. Fontos része az isteni tervnek, egyoldalú igazságokat mond ki: az Istentől elszakadó ember bukásra van ítélve.

Valódi ellenfele Éva, akit sosem tud legyőzni, és aki Ádám számára mindig a megújulást teszi lehetővé. Ezt a szálat (a természet erejét: pl. Éva anyasága) Lucifer soha nem szakíthatja el. 

Úr:

Ellentmondásos figura: önelégült, kritikát nem tűrő alkotó, aki elvárja a dicséretet, a hozsannát.

A bűnbeesés előtt szűk teret enged az ember szabadságának, a bűnbeesés után vigasztalóan és biztatóan szól az emberpárhoz. Szerepe változik: az első 3 színben büntető, szigorú; az utolsóban az Újszövetség istenképére emlékeztet.

Beavatkozik az eseményekbe: Kerub, űrjelenet, Éva anyasága.

A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie.

Madách Imre - Az ember tragédiája (összetett elemzés)

Madách Imre (1823–1864)

 

1823-ban Alsósztregován született.
 Apja, Madách Imre korán meghal; anyja Majtényi Anna domináns személyiség.
1837: Pest – filozófiai tanulmányok.
1839–40: Pest – jogi tanulmányok.
1840: Lantvirágok – verseskötet.
1841: Balassagyarmat – másodjegyző.
1845: Házasság Fráter Erzsébettel.
A szabadságharc bukását nemcsak az ország, hanem családja, közvetlen környezete tragédiájaként is megéli. Öccse, Pál, Kossuth futáraként hal meg. Öccse titkos menyasszonya beleőrül ebbe. Nővérét, Máriát, s annak férjét, gyermekeit Erdélybe való menekülés közben román parasztok brutálisan meggyilkolják. Testvére, Károly, menyasszonyának apját Haynau az elsők között végezteti ki.
1852: Kossuth titkárának, Rákóczi Józsefnek bújtatása miatt egyévi várfogságra ítélik.
1854: Elválik feleségétől.
1861: Országgyűlési képviselő; a Felirati Párt tagja.
1862: A Kisfaludy Társaság tagja.
1863: Az Akadémia tagja. Betegsége miatt írásban küldi el székfoglalóját, melynek címe:
‘A nőről, különösen esztétikai szempontból’.
1864-ben Alsósztregován hal meg.

Drámai művei:
A nápolyi ember
Csák végnapjai
Férfi és nő (ez Szophoklész: Trakhiszi nők című művének adaptációja)
Csak tréfa
Mózes

Az ember tragédiája (1859–60)

Az időpont, a téma és a műfaj összefüggése
Tíz év telt el a szabadságharc bukása óta; elegendő idő, hogy már rálátással tudja a magyar értelmiség értékelni jelentőségét és a bukás okait; elegendő idő ahhoz, hogy a megírást kiváltó konkrét történelmi esemény tanulságai általános emberi szintre kivetítve jelenjenek meg. Ebből fakad a mű szinte kivételes jelentősége és sajátossága a magyar irodalomban: nem az egyedi, a sajátosan nemzeti felől közelít az általános felé, hanem az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről próbál választ adni a nemzeti problémákra is. Ez a törekvés tükröződik a műfaj kiválasztásában is.

Műfaj

a.)   Drámai költemény vagy lírai dráma:
Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométheusz című művéből ered, s a szintagma egyszerre utal a romantika esztétikájának műfaji határokat lebontó törekvésére, valamint arra, hogy nem a külsődleges drámai akció a fontos, hanem a szereplőkben lejátszódó gondolatok ki vetítése, azaz a műfajban minden a szereplőkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve.

b.)   Világdráma, emberiségköltemény:
A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvető kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva.
Emberiségköltemények:
Milton: Az elveszett paradicsom
Calderon: Az élet álom
Goethe: Faust
Byron: Manfred; Káin
Shelley: A megszabadított Prométheusz
Mickiewicz: Ősök
Słowacki: Kordian
Krasiński: Istentelen színjáték
Ibsen: Peer Gynt
Wilder: A mi kis városunk
Sütő András: Káin és Ábel

c.)    Könyvdráma:
Műfaji jellemzőinek megfelelően hatását elsősorban olvasmányként fejti ki.

A színek kiválasztása
A keretszínek műfaji konvenciók, a történeti színek – bár kötődnek világfordító eseményekhez – egyéb helyszínek és történések is elképzelhetők lennének. Sőtér István felfogásában Madách nem történelmi leporellót akart elénk állítani, hanem a XIX. századi liberalizmus nagy eszméinek sorsát, alakulását és jövőjét akarta bemutatni, mely eszmék a nagy francia forradalom hármas jelszavában egyesülnek.
A történeti színek egymásutániságát, belső logikáját a hegeli dialektika határozza meg – e szerint:
X. szín: tézis, az eszme születése; Ádám rajong az új eszméért
(X+1). szín: az eszme megvalósulása, a realizáció eltorzítja az eszmét, Ádám kiábrándul az eszméből (antitézis)
(X+2). szín: Ádám menekül az új eszme elől kiábrándultságában, a szín végén új eszme jelenik meg, melyért újra rajong Ádám

Történeti színek

4. szín – Egyiptom: A nyitó–uralkodó eszme és gyakorlat a “milliók egy miatt” elv. Ádám ebből ábrándul ki Éva szavaira, s az “egy milliók miatt” elv jegyében fölszabadítja a rabszolgákat.

5. szín – Athén: A szabadság és egyenlőség eszme gyakorlata az athéni demokráciában. Madách a XIX. század felelős liberális gondolkodóinak legfőbb dilemmáját veti fel, amennyiben a szabadság és egyenlőség kölcsönösen kioltja egymást, az egyenlőség nevében a tömegre ráruházott szabadság önmaga paródiájára változtatja a demokráciát, hiszen a tömeg a demagógok befolyása alá kerül, annak a véleményét szajkózza, aki utoljára szólt, vagy aki közvetlen érdekeit harsogja. Ellentétbe kerül az egyén és a tömeg is; az egy mindenkiért heroikus magatartásformája éppúgy terméketlen – mert megbukik a tömeg értetlenségén –, mint a mindenki egyért abszolutizmus.

6. szín – Róma: Ádám kiábrándulva az eszme és megvalósulás tragikus ellentmondásából az élvezetek világába menekül. A hedonizmus azonban nem gondolati, hanem morális zsákutca. A boldogság, az eszmények világára Éva emlékezteti, felidézve a Paradicsomot. A morális tehetetlenségből, az eszméktől való elfordulásból Péter apostol megjelenése lendíti ki. Az új eszme, a kereszténység által képviselt szeretet, illetve testvériség lenne hivatott arra, hogy föloldja és perspektívát adjon a szabadság és egyenlőség antitézisének.

7. szín – Konstantinápoly: A kereszténység gyakorlata nem igazolja vissza Ádám lelkesedését. Dogmatikai viták takarják el a szeretet gyakorlatát. Madách példája az egy ‘i’ miatt történetileg már előbb lejátszódott. A dogmává merevedett, vallási háborúkba torkolló keresztény vallás ellehetetleníti az egyéni boldogságot is. Az előző szín végén megjelent keresztből a gyűlölet és meg nem értés jelképe lett.

8. szín – Prága I: Ádám újra menekül, ezúttal a tudományok aszkézisébe. Kepler az ég titkait kutatja, közben a mindennapos megélhetés gondjaival küszködve horoszkópokat gyárt, hogy felesége anyagi igényeit kielégítse. A szín végén Ádám álomba merül.

9. szín – Párizs: Az eddig megfigyelt és uralkodó eszmék együtt jelennek meg a forradalom jelszavában. Az ellentmondás azonban feloldhatatlannak látszik az eszmék között, a gyakorlat eltorzítja a legnemesebb ideákat is. A forradalmi terror fölfalja saját gyermekeit, éppúgy, mint az athéni demokrácia korában, önjelölt népvezérek csúfítják el a jelszót.

10. szín – Prága II: A szín legfontosabb tanulságát a felütés hozza, mely értelmezi az álom az álomban történteket. Párizsra visszaemlékezve Ádám nem ábrándul ki, egyszerre látja az esemény “bűnét és erényét”. A hagyományos értelmezés szerint Madách hitet tesz ezzel a ’48-as forradalom mellett is, mégvalószínűbben a liberalizmus eszmerendszere mellett áll ki.

11. szín – London: A jelen színe, a liberalizmus győzelme, pontosabban az eszmerendszerből a szabadságeszme realizációja, ahol majd minden külső vagy belső erő és kényszer nélkül “majd az élet korlátozza önmagát”. A szabadverseny világa ez, a küzdelem a létért elv megvalósulása, ahol egyetlen értékmérő a pénz, amelyen nemcsak árut, hanem eszmét és érzelmet is lehet vásárolni. A Madách által ábrázolt világ a technokrácia és indusztria világa, a második világ, mely elszakadt az erkölcsi törvények világától. A tragikus felismerés, hogy az élet önmagában képtelen szabályozni önmagát, a szabadság korlátok nélkül önmagát számolja fel, s vezet el az élet értelmetlenségének felismeréséhez. Ezt jelzi emblematikusan és jelképesen a szín végén a haláltánc. Csak egyedül Éva az, aki túllép a síron, hiszen ő ellentmondásos női mivoltában is a költészet és az ifjúság jelképe.

12. szín – Falanszter: Ha a végtelenné tágított társadalmi szabadság nem volt képes korlátozni az életet, jogos igény merül fel, hogy az ésszerűség és a ráció szabja meg a határokat. Az utópia, a tökéletes világ, a teremtés korrekciója logikusan nő ki a liberalizmus eszmerendszeréből, feloldhatatlannak tűnő ellentmondásaiból. Madách elsősorban Fourier utópiáját jeleníti meg, aholis a ráció irányítja az életet. A józan ész uralma azonban szükségszerűen leszűkíti és elszürkíti a sokszínű és gazdag életet, kizárja belőle mindazt, ami a ráción innen vagy túl van: a művészetet, az érzelmeket, az emberi vonzalmat. A rend nevében föladott szabadság leveszi ugyan az ember válláról az egyéni döntés és felelősség terhét, de meg is fosztja mindattól, ami emberivé teszi az életet. Éppúgy a haszonelvűség uralkodik, mint a londoni színben, de most nem individuális szinten, hanem egy központi akaratnak alárendelve.

13. szín – Az űr: A különböző megvalósult és lehetséges társadalmi formációkból kiábrándulva Ádám az emberi szabadság, szabad akarat végső bizonyítékát keresve ki akar szakadni a földi világból. A probléma antropológiai szinten vetődik fel, hiszen a test kiszakadása egyúttal annak pusztulását is magával hozza, és Ádám számára annak felismerését, hogy az emberi szabadságnak nem csupán társadalmi, hanem természeti határai is vannak; s a természeti determináltság ugyanakkor meg is védi Ádámot a pusztulástól. A Föld Szellem szavára Ádámban először vetődik fel a cél és küzdelem kettősségének problémája, melyben Ádám – előlegezve a 15. szín tanulságát – a küzdelem fontosságát hirdeti.

14. szín – Hóval, jéggel borított, hegyes, fátlan világ: Ember és természet viszonyát ábrázolja Madách, az első és második világ küzdelmének végeredményét, a természet győzelmét az ember felett. Az ember elveszti emberarcát, küzdelme inkább a megélhetésért folyik, a darwini–spenceri küzdelem a létért elv ember és természet viszonyában jelentkezik, előrevetítve az ember vereségét, hiszen “sok az eszkimó és kevés a fóka”, “homo homini lupus”.

A XIX. századi természettudományos és filozófiai eszmék hatása és jelentkezése a tragédiában

Természettudományos eszmék
A tragédia művészeti alkotás, koherens (=összetartozó) belső világképpel és esztétikai érvénnyel. Mindez azonban nem zárja ki, hogy Madách enciklopédikus teljességgel sorakoztatja fel a műben a XIX. században jelentkező, illetve akkor ható, világképet formáló természettudományos felfedezéseket, állításokat. Madách mindazon kérdéseket felveti, melyek foglalkoztatták a század emberét, s bár leltárszerű teljességgel veszi sorra az uralkodó tudományos eszméket, mindezt belesimítja a mű koncepciójába, s költőileg átlényegíti. (Sőtér István: ‘Álom a történelemről’ című nagy hatású monográfiájában Madách természettudományos műveltségét kuriózum jellegűnek mondja.)

1.) Newton: Principia című műve, illetve a belőle fakadó istenkép (1. szín)

2.) Faraday mágneses erővonal elmélete (1. szín – Angyalok kara: “Két golyó küzd egymás ellen / Összehullni, szétsietni”; 3. szín – Lucifer: “Ez a delej”.)

3.) Az első termodinamikai törvény (anyagmegmaradás) (3. szín)

4.) A második termodinamikai törvény (energiaáramlás iránya) (14. szín)

5.) Darwin evolúciótana, illetve az ebből fakadó szociál-darwinizmus (küzdelem a létért elv) (londoni szín – majomjelenet és az eszkimószín)

6.) Malthus népesedéstana (londoni szín – gyárosok beszélgetése)

7.) Lombroso koponyatana (Falanszter)

8.) A statisztikai bizonyítás:15. szín – Lucifer statisztikai érvekkel bizonyítja igazát:
“S ki lajstromozza majd a számokat,
Következetes voltán bámuland
A sorsnak, mely házasságot, halált,
Bűnt és erényt arányosan vezet,
Hitet, őrülést és öngyilkolást. –”

Filozófiai hatások

1.) Hegel: a dialektika elve, mint külsődleges szervezőerő, illetve mint egyik megoldási lehetőség az ellentmondások feloldására. Hegel felfogásában ugyanis szabadság és meghatározottság nem egymást kizáró hanem egymást feltételező fogalmak. Azaz az ember szabad, de nem korlátok nélkül az, természeti, antropológiai és szociális meghatározottsága együtt jár szabad voltával.

2.) Lásd még a korszak eszmetörténeti hátterét

Tragédiaértelmezések

1.) A legfőbb probléma a világ alakíthatóságának illetve determináltságának kérdése. Az emberi szabadság illetve szabad akarat korlátlanul érvényesülhet-e a világban és a történelemben, vagy a természeti törvények determinizmusának rabja csupán. Ádám a romantikus liberalizmus titánfelfogásának (=nagyember kultuszának) eszméjét képviseli el-ellankadva ugyan, de a XIV. szín borzalmáig hisz a célelvű fejlődésben, a világ alakíthatóságában. Lucifer a pozitivizmus meghatározottságtanát képviseli, a természeti, tudományos és lélektani determinizmust. A tragédia válasza az antitézisre a kritikai kiegyenlítődés lehetősége, a szabadság és determinizmus ellentmondását feloldó hegeli válasz.

2.) Madách logikusan és következetesen viszi végig a polgári liberalizmus nagy eszméinek kialakítását a múltban, uralomra jutását a jelenben, s tragikus ellentmondásainak lehetséges következményeit a jövőben. Ehhez kapcsolja a természetből, a teremtett világból, az isteni gondviselés világából a ráció segítségével kiszakadó ember tragikus sorsának elemzését, mely szükségszerűen vezet ember és természet antitéziséig, a természeti végzet győzelméig az emberi világ fölött.

3.) A mű történetbölcseleti vonulatát a körkörösség és teleologikusság vitája határozza meg, s a mű mindkettőre meggyőző példákat hoz.

4.) A három szereplő közül Ádám és Lucifer a hegeli dialektika két ágát képviseli, s ennek megfelelően – a történeti színekben mutatott emberi alakjuk ellenére is – inkább tézisfigurák, eszmehordozók. A hegeli triád (tézis Û antitézis Þ szintézis) logikájának megfelelően Éva kiegyenlítő szerepet tölt be sokarcúságával, az egymást követő színekben egymásnak ellentmondó jellemvonásaival az élet és természet sokarcúságát és sokféleségét jelképezi.

A mű zárlata, a XV. szín értelmezése

1.) Sőtér István – Németh G. Béla:
A mű legnagyobb erénye nyitottsága, s ez szinte példátlan a kérdéseket mindig lezáró XIX. századi magyar- és világirodalomban. Ádám álmából fölébredve, s a XIV. szín rettenetétől vezérelve a végső megoldáshoz, az öngyilkossághoz akar menekülni. Éva anyasága értelmetlenné teszi tettét. Ádám az Úrhoz fordul kérdéseivel: van-e értelme az emberi életnek és küzdésnek, alakítható-e az emberi élet és történelem, vagy csupán a kör-körösség értelmetlenségét szenvedjük végig. A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie.

2.) Az eszkimó színből felébredve Ádám válasza nem is lehet más, mint az öngyilkosság. A jelenet Schopenhauer filozófiájának dramatizálása, a világ értelmetlenségét felismerő individuális tettel, majd annak értelmetlenségével. Madách kérdése az, hogyan lehet meghaladni a schopenhaueri jogos pesszimizmust. Egyrészt a szabadság méltóságának és felelősségének felismerésével, ezt hangsúlyozza az angyalok kara. A szabadság lényege pedig a választás lehetősége és felelőssége. Másrészt meghaladható a pesszimizmus a világban való helytállás, a teremtő ember kötelességtudatával illetve a teremtményvoltot felismerve a kegyelemre való ráhagyatkozás képességével. Ily módon Madách kikerüli a pozitivizmus egyoldalúságát és az alapfilozófiák csapdáját, s hogy feleletet adhasson, visszanyúl Kant kötelességetikájához, illetve Szent Ágoston kegyelemtanához. Az Úr felszólítása tehát a teremtő- és teremtményvolt egységét hangsúlyozza.

3.) Az ember tragédiája az ész segítségével a teremtett világból kilépett ember tragédiája. A végső konklúzió a második világ bukása, az ember alulmaradása a természettel szemben. Még akkor is, ha ez az antitézis mindkét világot elpusztítja. A tragédia azonban nem vonja kétségbe a teremtő ember feladatát, az akaratot és a rációt, de korlátok közé szorítja; az emberi törekvések nem léphetik túl a természeti és isteni törvények határait.
Az utolsó színben Ádám úgy érzi, magára maradt a megélt élmények tragikus következményeivel. Az Úr szava Ádám magányát is oldja, mikor mellérendeli Évát, aki szenzibilitásával (=érzékenységével), női mivoltánál fogva alkalmasabb az isteni sugallat befogadására. De mellérendeli Lucifert is, aki éppen tagadásával fogja új utak keresésére indítani Ádámot. Hangsúlyozza az Úr a lelkiismeret szavának fontosságát is, mely ellensúlyozza a ráció gőgjét.

Egyén és tömeg viszonya
A francia forradalom eseményei tették világossá a gondolkodás- és politológiatörténet számára, hogy a tömeg nem csupán alakítója, de legalább ilyen mértékben akadályozója és eltorzítója is a történelemnek. A legszebb, a tömegek érdekeit is megjelenítő eszmék is elbukhatnak a tömeg érzelmi hullámzásán, befolyásolhatóságán, intellektuális kiszolgáltatottságán, illetve a tömegpszichózis természetrajzán. Madách minden történelemalakító színben bemutatja ezt. Az athéni színben megfogalmazott mentség nem megoldása a problémának. Új megvilágításba helyezi a kérdést Mózes című tragédiája, ahol Mózesnek a nép pillanatnyi akaratát is megtörve kell elvezetnie népét az ígéret földjére.