Madách Imre - Az ember tragédiája II.

MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája

 

Madách Imre Az ember tragédiája című műve világirodalmi színvonalú alkotás. Madách művében az emberiség ősidők óta fennálló kérdéseire keresi a választ. Van-e az emberi létnek célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Hogyan lehet boldog az ember? Férfi és nő kapcsolata: boldoggá tudják-e tenni egymást? Van-e ideális társadalmi forma, és ha igen, melyik az?

Létrejötte, megírásának körülménye:

Az író 1858-ban, egy baráti beszélgetésen fölvetette, hogy szeretné megírni az emberiség történetét egy drámai műben. Barátai számos ellenérvet hoztak fel a dráma megírása ellen: túl átfogó lenne, befejezetlen, lezáratlan cselekmény, a különböző nézetek miatt pedig nem lehet egységbe foglalni. Az 1859. februártól 1860. márciusáig terjedő időszakban mégis megírta. Legjobb barátja, Szontagh Pál, továbbította Arany Jánoshoz, aki gyönge Faust-utánzatnak tartotta, és néhány sor elolvasása után félretette. Később ismét megnézte, s ekkor felismerte a mű nagyszerűségét. Több stilisztikai javítást végzett benne, majd sajtó alá rendezte. A művet 1862-ben mutatták be a Kisfaludy Társaságban, ahol számos kritika érte a drámát. Madách így válaszolt Erdélyi József kritikájára: „Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, és önerejére támaszkodva cselekedni kezd… mindenütt megbukik.”

Műfaji megközelítés

1. emberiségköltemény: olyan alkotás, amely az emberiség végső kérdéseire keresi a választ: mi az emberi élet értelme, a fejlődés lehetőségei, az emberiség jövője stb. (Pl.: Dante: Isteni színjáték, Milton: Az elveszett paradicsom)

Madách a kérdésfeltevésben elszakad a nemzetet érintő konkrét kérdésektől, minden kor számára érvényes mondanivalója van.

2. kétszintes dráma: a darabban két világszint különböztethető meg (földi- tapasztalati; tapasztalaton túli-első3 és a 15. szín)

3. drámai költemény vagy lírai dráma: csak formáját tekintve dráma, valójában nem színpadra szánták, a filozófiai kérdések, és a líraiság kap nagy szerepet. A cselekmény nagy időtávlatokat fog át, ezért nem egységes. A szereplők szimbolikusak, a keret mitikus-szimbolikus.

(Pl.: Goethe: Faust, Byron: Káin, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Shelley: A megszabadított Prométheusz)

Madách világnézetére hatott:

-          a hegeli történelemfilozófia: történelmi színek a hegeli történelemfilozófia jegyében indulnak el. A hegeli fejlődésgondolat szerint az ember mindinkább közelebb jut a szabadsághoz, amely az embernek legfőbb célja. A világot ellentétes erők uralják, ezek küzdelme eredményezi a történelem fejlődését. Egyesek szerint a tézis- antitézis- szintézis hármassága megvalósul a drámában: Ádám megfogalmaz egy eszmét (tézis), csalódik (antitézis), és a kettő küzdelméből új eszme születik (szintézis). Mások szerint nincs szintézis. Ismét más elemzők szerint a „hegeli triáda” a mű egészében érvényesül: a teremtés a tézis, az ember Istentől való elfordulása az antitézis, majd a 15. színben helyreáll az ember és Isten viszonya, ez a szintézis.

-          a deizmus: A Földet Isten teremtette, de magára is hagyta ezután.

-          a vulgármaterializmus: (Büchner) szélsőséges anyagelvűség, az ember cselekedeteit kizárólag a természeti törvények irányítják, gépiesen

-          a romantikus liberalizmus: a történelmet a szabadságért folytatott küzdésvágy alakítja, a végső cél pedig a szabadság elérése

-          az entrópia-tan: XIX. századi gondolat, amely szerint az emberiség végét a naprendszer kihűlése okozza majd

-          a frenológia: A koponyaalkatról a jellemre és a szellemi képességekre következtető áltudomány.

-          Fourier utópista szocializmusa: megvalósul majd az emberek közötti teljes egyenlőség, nem lesz szerepe az egyéniségnek, képességeknek, mindenki ugyanazt a munkát végzi majd, ill. a szakmák, tevékenységek cserélődnek

-          a vitalizmus: az élőlények nem pusztán anyagi természetűek, valamilyen magasabb rendű „életerő” irányítja őket

-          a romantikus létfilozófiák: a lét értelmét az ember nem értheti meg a gondolataival, csak sejtelem útján

-          Kant filozófiája: az ember nem kaphat végső bizonyságot Isten létének és saját létének a kérdéseire, céljára vonatkozóan, de éppen így lehetséges, hogy értelmes, cselekvő életet éljen.

Szerkezet

-          15 színből áll

-          1., 2., 3., 15. a keretszínek, „bibliai színek”

-          4-14.: történelmi színek, „álomszínek”- a tapasztalati világban játszódnak

          a Londoni szín előtt: 4-10 múlt; 11.Madách jelene; 12-14. elképzelt jövő

          Fontos az ismétlődő helyek szerepe: Prága (Ádám álmát fogják közre: álom az                          álomban > egyedül a francia forradalom eszméiben nem csalódik Ádám), Paradicsomon kívüli vidék

Keretszínek

1. szín: Menny

befejeződött a világ teremtése, az angyalok Istent dicsőítik. Lucifer és az Úr vitája: Lucifer részét kéri a teremtésből, ezért megkapja a tudás és az öröklét fáját.(eltérés!) E két fa segítségével akarja megdönteni az úr hatalmát.

2. szín Paradicsom

megjelenik az első emberpár: Ádám és Éva. Ebben a világban minden harmonikus, az embernek nem kell megküzdenie semmiért, de engedelmeskednie kell az Úrnak. Öntudatlan létezés ez, mert hiányzik a kétely és a szabad akarat. Az első emberpár megkísértése, bűnbeesése, majd kiűzetése a Paradicsomból

3. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül

Ádám és Éva önmagáról gondoskodik, megpróbálják a paradicsomi körülményeket megteremteni a Földön. Ádám arra kéri Lucifert, hogy engedjen bepillantást a jövőbe. Szeretné tudni, érdemes-e élni? Lucifer álmot bocsát rájuk, és álmukban végigjárják az emberiség történelmét.

Történelmi színek: felépítésük: eszme (tézis) - cáfolat (antitézis) – új eszme (szintézis)

4. szín Egyiptom

Ádám  →  fáraó,     Éva → rabszolganő

Vezéreszme: 'milliók egy miatt'

Ádám halhatatlan akar lenni, ezért piramist épített. Éva szerepe pozitív, ő döbbenti rá Ádámot a valóságra. Ennek következményeképpen Ádám felszabadítja rabszolgáit, és ő akar milliókért harcolni. Megszületik az új eszme: az egyén szabadsága.

5. szín Athén

Ádám → Miltiádész, Éva → a felesége

Vezéreszme: egy milliókért

Ádámot a nép halálra ítéli, de ő nem veti meg ezért a népet, mert az még tudatlan és befolyásolható. Ádám csalódik az emberekben. Új eszme: saját boldogulásával foglalkozik

6. szín Róma

Ádám → római főúr Éva → kedvese, Júlia

Vezéreszme: mindenki önmagáért

Eszme nélküli kor, amelyben az egyetlen cél az élet örömeinek kihasználása, az élvezetek hajszolása. Ádám maga is megcsömörlik ettől az életmódtól, valami szebbre, értékesebbre vágyik. Új eszme, a keresztény testvériség, szeretet, egyén felszabadulása, Isten dicsőségének keresése.

7. szín Konstantinápoly

Ádám → Tankréd lovag       Éva → nemes hölgy

Tétel: A testvéri szeretet öldöklő tanná vált

Az egyház tanai embertelen dogmákká váltak, a szeretet nevében milliókat küldenek máglyahalálra. Éva is a kor szokásának áldozata: kolostorban kell élnie, apja Istennek tett ígérete miatt. Ádám csalódása után passzív, szemlélődő hős lesz, már nem tud új eszmékért lelkesedni, ezért a tudományokba menekül.

8. szín Prága I.

Ádám → Kepler   Éva → felesége, Borbála

Kepler nem tudja az igazi tudományt szolgálni, a császári parancsnak kell eleget tennie (horoszkópkészítés). Az ember felette áll a korának és a korszak lehúzza magához. Felesége nem hisz férje tehetségében, pénzéhes, nem hűséges.

9. szín Párizs

Ádám → Danton     Éva → kettős szerepben jelenik meg: arisztokrata lány, ill. pórnő

Vezéreszme: szabadság, egyenlőség, testvériség

A szín álom az álomban, s az egyetlen olyan, amelyben  Ádám nem csalódik. A guillotine a forradalom kétarcúságának jelképe. Jelenti a forradalmi terrort, de a nagyszerű célokat, törekvéseket is. Cáfolat: a forradalmárok elvakultak, türelmetlenek. Éva kettőssége a női jellem végletességét mutatja.

10. szín Prága II.

Kepler felébred álmából és értékeli a forradalmat. A szabadság megvalósulását, az egyén kibontakozásának lehetőségét várja a jövő társadalmától. Ezzel a színnel zárul az emberiség múltjának bemutatása. Ádám ezután saját, egyéni érdekeit szeretné érvényesíteni a tudomány helyett.

11. szín London

Ádám → Ádám    Éva → polgárlány

Madách jelene ez a kor, a szabad- versenyes kapitalizmus korának bemutatása. A francia forradalom hármas eszméiből a szabadság valósul meg itt. Nagy szerepe van a pénznek, mindent az anyagi érdekek irányítanak. Minden, ami értékes az emberi világban, az ebben a társadalomban csődbe jut (szerelem, művészet, vallás, emberség). Szintézis: az egész világ a hiúságok vására, minden áruvá válik, Ádám ezért teljes egyenlőséget akar, olyan társadalmat, amelyet az ész és a tudomány vezet. A szín végén mindenki egy sírgödörbe ugrik (haláltánc-jelenet).

12. szín Falanszter

Ádám → Ádám    Éva → egy anya

Madách az elképzelt jövő társadalmát mutatja be. A francia forradalom eszméiből az egyenlőség valósul meg itt. A szabadságjogok teljes elvonása jellemző. Minden közös, egyforma, béke van, mindenki egyformán részesedik a javakból. A legfőbb cél: a megélhetés és az életben maradás. Nincsenek egyéniségek, nincs művészet, nincs nemzet, és nincs család sem. Tudósok által irányított közösségi társadalom ez, amelyben az emberiség nagy egyéniségeit is elpusztítják. Az emberi érzések háttérbe szorulnak, a rációnak van jelentős szerepe.

Ádám megpróbál kijutni a Föld világából.

13. szín Űr

Ádám el akar menekülni egy     tisztább szellemvilágba. Madách itt

    arra keresi a választ, hogy test és

    lélek elválasztható-e egymástól?

    Létezhet-e a szellem test, azaz anyag nélkül?

   

14. szín Eszkimó-jelenet

 Ádám → idős Ádám          Éva →   eszkimófeleség

Az ember ösztönember, állati szinten él, elkorcsosult erkölcsileg és fizikailag is. Egyetlen célja az életben maradás, akkor is, ha másokat meg kell ölnie. A tudomány csődöt mondott, az egész földet jég borítja. Primitív gondolkodás: Ádámot Istennek nézik. Ádám végső kiábrándulása ez.

15. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül

Ádám és Éva felébred. Ádám a kilátástalan jövőt megismerve öngyilkosságra gondol, de az Úr közbeavatkozik Éva anyasága által. Ádám visszatér Istenhez, helyreáll az egyensúly Isten és ember között. Az Úr nem ad egyértelmű választ Ádám kérdéseire, mert ez ösztönzi az embert, ez adja az emberi lét lényegét. Ádám maga ismeri fel az emberi létezés alapvetését:

„ A cél a halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.

Lucifer is része az isteni tervnek, akarata ellenére is hozzásegíti a világot a fejlődéshez. Nincs megnyugtató, optimista lezárása a műnek, a gondolatmenetéből nem ez következne, de egy kevés reményt, hitet sugall:

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”.

Jellemek

Éva

Az  „általános” női tulajdonságok jellemzik(szép, kíváncsi, otthonteremtő) empátia, érzelmek és ösztönök irányítják.

Sorsfordító szerepe van, befolyásolható (Lucifer) Ádámot is befolyásolja, de állandóságot is képvisel mellette. Nem lázad az Úr ellen - összekötő szál az égiekkel;

Éva maga a sokszínű természet. Alakja összetettségét jelképezi a párizsi szín, ahol egyszerre két, ellentétes szerepben is megjelenik. Ádám általában változatlan: mindig az eszmék bűvöletében él. Éva azonban színről színre átalakul. Hol romlást (Prága, London), hol menekvést, felemelkedést (Egyiptom, Athén, Róma, Falanszter) jelent Ádám számára. A londoni szín haláltáncában egyedül az ő alakja magasodik "glóriával" a sírgödör fölé. Az utolsó színben maga az Úr is rá hivatkozik:
„Karod erős, szíved emelkedett:

Végtelen a tér, mely munkára hív,

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint, s emel,
Csak azt kövesd.”

Ádám:

Ádám mindig a szebbre és jobbra törő ember jelképe. Nagy eszmék hevítik, s kudarcaiból újra és újra magához tér, hogy folytassa a küzdelmet. Alakját két szálból szövi össze Madách. Először is a romantika kedvelt hőstípusát rajzolja benne: a magányos nagy embert, aki szembekerül az őt soha nem értő tömeggel, s akinek eszméi sehogy sem vagy torzan valósulnak meg. A másik szál a szabadságharc reális történelmi tanulságaiból ered. Ádámot hite, bizakodása időnként eltávolítja a valóságtól, ez okozza törekvései bukását. A londoni színtől már csak szemlélője az eseményeknek, kiábrándul. Belefárad a küzdelembe, egyre inkább csalódik, egyre öregebb lesz, ami az egész emberi történelmet szimbolizálja.

Lucifer:

Az  örök tagadás  alapeszméjét képviseli, az Úr ellentéte, de kiegészítője is.

Lucifer öntudatosan vágja az Úr szemébe:

Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy -

S egy talpalatnyi föld elég nekem.

Hol a tagadás lábát megveti,

Világodat meg fogja dönteni.

Ádámban új eszmék iránti vágyat ébreszt, nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral. Tagadja a szellemet, a fejlődést, a világ tökéletességét. Az Úr elűzi őt a mennyből, s az Édenben két megátkozott fát, a tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki.

Célja világos: az Úr világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert, meg akarja akadályozni az emberi történelmet. Fontos része az isteni tervnek, egyoldalú igazságokat mond ki: az Istentől elszakadó ember bukásra van ítélve.

Valódi ellenfele Éva, akit sosem tud legyőzni, és aki Ádám számára mindig a megújulást teszi lehetővé. Ezt a szálat (a természet erejét: pl. Éva anyasága) Lucifer soha nem szakíthatja el. 

Úr:

Ellentmondásos figura: önelégült, kritikát nem tűrő alkotó, aki elvárja a dicséretet, a hozsannát.

A bűnbeesés előtt szűk teret enged az ember szabadságának, a bűnbeesés után vigasztalóan és biztatóan szól az emberpárhoz. Szerepe változik: az első 3 színben büntető, szigorú; az utolsóban az Újszövetség istenképére emlékeztet.

Beavatkozik az eseményekbe: Kerub, űrjelenet, Éva anyasága.

A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie.