A képszerűség elemei, stíluseszközei, a hatáskeltés egyéb stílusformái
Képszerűségen a közlés képfelidéző erejét és érzelemkifejező jellegét értjük. A szóelemek a mondanivalót szemléltetéssel, elképzeltetéssel, az elvont fogalom érzékletes megjelenítésével tárják elénk. A szemléletes kép célja: az olvasó, hallgató lelkében hangulati hatás keltése.
A szemléletesség legfőbb elemei a szóképek: a metafora, metonímia, szinesztézia, allegória és szimbólum két fogalom, jelenség társításán alapulnak. A szókép (=trópus, görög szó, jelentése fordulat) névátvitel, amelyben a fogalmak azonosításával (kölcsönhatásuk révén) új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom jön létre.
/Fontos(!) -> fogalmi sík és képi sík között síkváltás van/
A szóképek megjelenési területei:
1. a mindennapi köznyelvben
2. művészi szövegben
Metafora: (görög szó, jelentése: átvitel) két fogalom tartalmi (külső-belső funkcióbeli) vagy hangulati egyezésén alapuló névátvitel. A leggyakrabban használt szókép. Az Adott költő látásmódját tükrözi.
Fajtái:
1. alakja szerint:
teljes (kibontott), ha a hasonló és a hasonlított is szerepel, akkor teljes a metafora pl. „Vasvilág a rend” (J.A.)
egyszerű (egytagú), ha csak a hasonló van megnevezve: pl. „Amott ül egy túzok magában” (A.J.)
2. (szófaja szerint) azaz milyen szófaj az azonosító
igei: „Kis nyurga füst virágzik”, „száll az idő”
főnévi: „Vérözön”, „lángtenger”, „az idő kereke”
melléknévi: „fekete országot álmodtam”, „fáradt mirtuszok”
3. céljuk, szándékuk szerint:
a.) szemléleti, szemléltető: „A leáldozó nap… (Vörös szemmel nézett / a siralmas tájra” (Petőfi)
b.) hangulati: „Tűnt évek titka, merengő (fény- és illatzene”) (Szabó Lőrinc)
(Allegória: (jelentése: másról beszélni) -> hosszabb gondolatsor)
Megszemélyesítés (a metaforából származik): olyan szókép, amely elvont dolgokat, természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be. pl.: „Hogy lehetne béke boldog / míg a tiprott jog sikoltoz?”, „Fenn lengő hold! nézd mint kínlódom” (Csokonai)
Metonímia: a fogalmak anyagbeli, térbeli, időbeli, ok-okozati, rész-egész kapcsolatán alapul. A szó eredeti görög jelentése: névcsere. A metaforától eltérően itt a két fogalom valóságosan érintkezik. Mindig egytagú.
1. térbeli: „Jó házból való”, „Tisztelt Ház”, „összeült a parlament”, „S csendes a ház, ah de nincs nyugalma…”
2. időbeli: „Röpülj hajóm, rajtad a Holnap hőse” (Ady)
3. anyagbeli: „farmer”, „Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat”
4. oksági: „jó tollú író”, élet (gabona)
Szinekdoché: (a metonímia egyik formája, jelentése: veleérzés) a fogalmak rész-egész vagy nem-faj felcserélésén alapszik.
1. a nem és faj felcserélése: „Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója”, „az egész falu tudja”
2. rész és egész felcserélése: „Lélek az ajtón se be, se ki!
Szinesztézia: (Synaesthesia, görög, jelentése együttérzés, összeérzés) Különböző érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben. Stílushatása az egyidejű, összetett érzéki és hangulati benyomások festésében rejlik.
1. látási: „Napsugarak zúgása, amit hallok”
2. szaglási: „Fényes gombaillat”, „nehéz szag”, „súlyos gond”
3. ízlelési: „édes anyanyelv”
4. hallási: „sűrű csönd ropog”, „harsog a rózsabokor”
Szimbólum: (jelentése: ismertetőjegy, bélyeg, jegy) Egy gondolatsor/jel érzéki jele -> célja nem a megértetés -> megsejtetés
Pl. lánc = rabság, galamb = béke
A szemléletesség egyéb költői eszközei: (hasonlat, körülírás, eufemizmus, szókészletben a festői erejű szavak, az evokáció (előhívás, idézés).
Hasonlat: két fogalom párhuzamba állítása, hogy a kiemelt közös vonással nyomatékosítson, hangulatot keltsen.
A hasonlat lehet:
alakja szerint:
kötőszóval: „Véred forrjon, mint az örvény árja”
kötőszó nélkül: „Kóbor kutyaként jár a szél”
célját tekintve:
szemléleti jellegű: „a summás sárgul, mint az asztag”
hangulati, érzelmi: „tündöklik a gondolat maga, a téli éjszaka”
A hasonlat műfajhoz kötött formája a részletesen kifejtett hasonlat a műhöz szervesen nem kapcsolódó az ún. eposzi v. homéroszi hasonlat.
A hasonlatban a közös vonás kiemelésével állítunk párhuzamba két fogalmat. Az összehasonlításban három elem van megnevezve: a fogalom, a közös jegy és a kép. Grammatikai jellemzője a mint vagy az akár kötőszó. A tagok megőrzik önállóságukat.
Körülírás: a mindennapi közlésben és a művészi hatás kedvéért is gyakran élünk vele. Ilyenkor nem nevezzük meg a fogalmat, hanem valamilyen jellemzőjével, más szavakkal fejezzük ki. pl. csillagok hona (ég), sarkára áll (erélyes), földbe gyökerezett a lába (megijedt, elképedt);
Eufemizmus: tapintatból vagy sajátos meggondolásból (érdekből) előfordul, hogy enyhítő, szépítő módon fogalmazunk, pl. a meghalt kifejezés helyett: megboldogult, jobb létre szenderedett, megpihent, az örök vadászmezőkre költözött, elment, elköltözött, az öreg, vén helyett pl. élemedett, évek terhe nyomja a vállát, sokat megélt stb.
Evokáció: a művészi szóhasználat ritkább eseteinek köre (latin: előhívás, idézés)
archaizálás: régies szavak, kifejezések szövegbe illesztése pl. a korfestés érdekében (pl. Ady kuruc versei)
allúzió: (rájátszás) más költők, írók szavainak új szövegkörnyezetbe állításával összetettebb jelentés létrehozása;
anakronizmus: (időtévesztés): az író olyan fogalmat használ, mely az ábrázolt korban nem ismeretes;
A művészi szöveg stílushatását a szófajok aránya is befolyásolhatja. A névszók gyakoriságával (nominális stílus) a látvány személytelenebb felidézése történhet.
Az igék és igenevek túlsúlyával (verbális stílus) a mozgás vagy a cselekvésben kifejezendő tulajdonság ábrázolására van lehetőség.
A melléknév stílushatása a mondatban betöltött jelzői szerepétől függ. A megkülönböztető jelző szűkíti a fogalmat (kék virág), költői vagy festői jelzőként elképzeltet, és érzelmi-hangulati többlettel gazdagítja a jelentést. Különösen erős a stílushatás, ha a jelző és a jelzett szó fogalmai ellentétesek, kizárják egymást (oxymoron). pl.: néma jaj, édes kín, gazdag szegénység, felszentelt hóhér stb.
Az állandó jelző az eposzokban a tömör jellemzés eszköze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése