Az 1793-as alkotmány: 1793nyarára készült el, de nem vezették be, mert a jakobinusok uralma a szabadságjogok korlátozását jelentette, a kevesek uralmát a többség felett. Az alkotmány elvben demokratikusabb volt az elődjeinél (az állam kötelességet vállalt a szegények eltartására, mindenki számára biztosította a tanulást). Törekedtek a népszuverenitás biztosítására is.
Rendkívüli intézkedések: Franciaországot sok támadás érte, Vendée lángokban állt, és a girondiak lefogása városok tucatjaiban felkelésekhez vezetett, vidéken nem akarták elfogadni Párizs uralmát. Ennek hatására megújították a Közjóléti Bizottságot, és a keményebb politikát képviselő jakobinusok kerültek hatalomra (Robespiere, Saint-Just, Marat ) . 1793 augusztus: népfelkelést hirdettek. A hadianyagok biztosítása érdekében szabad utat engedtek a terrornak: a gyanúsakról szóló törvény segítségével (1793 szeptember) a Forradalmi Törvényszék, és a konvent biztosai akárkit a halálba küldhettek. Vidéken sans-culotte csoportok gyűjtötték be az élelmiszert. A hadsereg létszáma 750000 növekedett. Eredmény:leverték a girondiak felkeléseit, vérbe fojtották a parasztlázadásokat, sikerült megállítani az ellenséges előretörést, sőt 1793 végére már a francia hadsereg Spanyolországban és a Németalföldön is hódított.
Terror: külső és belső veszélyekkel indokolták. Néhányan ezt a történetírók közül elfogadták mint a szükséges rosszat, ami megmenti a forradalmat. Ennek ellentmond az, hogy a kivégzések többsége már a külső és belső győzelmek után történt. A szabadság korlátozásával, a jogrend sárbatiprása semmilyen körülmények között nem nevezhető a forradalom megmentésének. Nem oldódott meg a probléma , csak még több gondot okozott(csökkent a forradalom híveinek tábora). A terrorral azt tagadták meg, aminek a jelszavával megindították a küzdelmet. Áldozatok:35-40000 embert kivégeztek vagy börtönökben haltak meg, és közel 200000 ember halt meg a véres vendéei polgárháborúban.
Pártharcok a jakobinusok között:A Közjóléti Bizottság a hatalom központosítása révén élet és halál ura volt. Gillotine alá kerültek a girondiak, a királyné, az alkotmányos monarchisták, és a régi rend kézre került képviselői. Később Robespierre végzett a radikálisokkal, majd vérpadra küldte a tekintélyes és mérsékelt jakobinus vezetőket, Dantont és Desmoulinst is. Lecsaptak a veszettekre is, akik jelszavukat túl komolyan véve a terror fokozása mellett a tömegek beleszólását és életkörülményinek radikális javítását is követelték. Az ellenség nagy részét kiirtották, mikor az ún. prairiali törvényekben (1794. június) Robespierre a még meglévő törvényi akadályokat is eltörölte.
Robespierre bukása: Idővel már a jakobinus vezetők sem érezték magukat biztonságban. Miután Robespierre újabb nagy tisztogatást helyezett kilátásba, a Konventben egykori társai szövetkeztek a megfélemlített képviselőkkel, s vád alá helyezték Saint-Just-tel együtt (1794 Július 27.) , majd közvetlen munkatársaikkal együtt kivégezték őket.
A Direktórium évei: A konvent a Közjóléti Bizottságba a Robespiert megbuktató vezetőket helyezte, akik közül többen is terror irányítók voltak, most azonban segédkeztek a jakobinus uralom felszámolásában( eltörölték a prairlai törvényeket, a gyanúsakról szóló rendelkezést, csökkentették a Közjóléti Bizottság hatáskörét, megnyitották a börtönöket. A konvent 1795-ben békét kötött Poroszországgal és Spanyolországgal. A girondi szellemiségű Konvent ismét új alkotmányt dolgozott ki 1795-ben, amely alapjában az 1791-es megújítása volt, bár szélesebb választójogot, és kétkamarás törvényhozást vezetett be( a törvényeket az Ötszázak Tanácsa hozta, és a Vének Tanácsa ellenőrizte, a végrehajtó hatalmat 5 fős Direktórium gyakorolta, tagjait a Vének Tanácsa jelölte.. Célja a parlamentáris kormányzás megerősítése, a diktatúra lehetőségének kizárása volt. A törvényességet azonban nem tudták betartatni, mert a választásokon hol a királypárti, hol a jakobinus többség jött volna létre.( Így csak katonai erővel tudták kizárni a szélsőségeket a hatalomból) A szélsőségek kizárását a Direktórium tagjai( Sieyés abbé, Talleyrand, Fouché) csak új alkotmány kidolgozásával látta biztosítani, Ám ekkor egy katonai puccsal Bonaparte Napóleon magához ragadta a hatalmat.(1799. nov. 9.)
(A Direktórium ideje alatt megoldódott a pénzügyi válság: államcsőddel megszabadultak az adósságok nagy részétől, növelték az adókat, és új valutát vezettek be( frank). Ám a rendszerrel senki nem volt elégedett.)
Rendkívüli intézkedések: Franciaországot sok támadás érte, Vendée lángokban állt, és a girondiak lefogása városok tucatjaiban felkelésekhez vezetett, vidéken nem akarták elfogadni Párizs uralmát. Ennek hatására megújították a Közjóléti Bizottságot, és a keményebb politikát képviselő jakobinusok kerültek hatalomra (Robespiere, Saint-Just, Marat ) . 1793 augusztus: népfelkelést hirdettek. A hadianyagok biztosítása érdekében szabad utat engedtek a terrornak: a gyanúsakról szóló törvény segítségével (1793 szeptember) a Forradalmi Törvényszék, és a konvent biztosai akárkit a halálba küldhettek. Vidéken sans-culotte csoportok gyűjtötték be az élelmiszert. A hadsereg létszáma 750000 növekedett. Eredmény:leverték a girondiak felkeléseit, vérbe fojtották a parasztlázadásokat, sikerült megállítani az ellenséges előretörést, sőt 1793 végére már a francia hadsereg Spanyolországban és a Németalföldön is hódított.
Terror: külső és belső veszélyekkel indokolták. Néhányan ezt a történetírók közül elfogadták mint a szükséges rosszat, ami megmenti a forradalmat. Ennek ellentmond az, hogy a kivégzések többsége már a külső és belső győzelmek után történt. A szabadság korlátozásával, a jogrend sárbatiprása semmilyen körülmények között nem nevezhető a forradalom megmentésének. Nem oldódott meg a probléma , csak még több gondot okozott(csökkent a forradalom híveinek tábora). A terrorral azt tagadták meg, aminek a jelszavával megindították a küzdelmet. Áldozatok:35-40000 embert kivégeztek vagy börtönökben haltak meg, és közel 200000 ember halt meg a véres vendéei polgárháborúban.
Pártharcok a jakobinusok között:A Közjóléti Bizottság a hatalom központosítása révén élet és halál ura volt. Gillotine alá kerültek a girondiak, a királyné, az alkotmányos monarchisták, és a régi rend kézre került képviselői. Később Robespierre végzett a radikálisokkal, majd vérpadra küldte a tekintélyes és mérsékelt jakobinus vezetőket, Dantont és Desmoulinst is. Lecsaptak a veszettekre is, akik jelszavukat túl komolyan véve a terror fokozása mellett a tömegek beleszólását és életkörülményinek radikális javítását is követelték. Az ellenség nagy részét kiirtották, mikor az ún. prairiali törvényekben (1794. június) Robespierre a még meglévő törvényi akadályokat is eltörölte.
Robespierre bukása: Idővel már a jakobinus vezetők sem érezték magukat biztonságban. Miután Robespierre újabb nagy tisztogatást helyezett kilátásba, a Konventben egykori társai szövetkeztek a megfélemlített képviselőkkel, s vád alá helyezték Saint-Just-tel együtt (1794 Július 27.) , majd közvetlen munkatársaikkal együtt kivégezték őket.
A Direktórium évei: A konvent a Közjóléti Bizottságba a Robespiert megbuktató vezetőket helyezte, akik közül többen is terror irányítók voltak, most azonban segédkeztek a jakobinus uralom felszámolásában( eltörölték a prairlai törvényeket, a gyanúsakról szóló rendelkezést, csökkentették a Közjóléti Bizottság hatáskörét, megnyitották a börtönöket. A konvent 1795-ben békét kötött Poroszországgal és Spanyolországgal. A girondi szellemiségű Konvent ismét új alkotmányt dolgozott ki 1795-ben, amely alapjában az 1791-es megújítása volt, bár szélesebb választójogot, és kétkamarás törvényhozást vezetett be( a törvényeket az Ötszázak Tanácsa hozta, és a Vének Tanácsa ellenőrizte, a végrehajtó hatalmat 5 fős Direktórium gyakorolta, tagjait a Vének Tanácsa jelölte.. Célja a parlamentáris kormányzás megerősítése, a diktatúra lehetőségének kizárása volt. A törvényességet azonban nem tudták betartatni, mert a választásokon hol a királypárti, hol a jakobinus többség jött volna létre.( Így csak katonai erővel tudták kizárni a szélsőségeket a hatalomból) A szélsőségek kizárását a Direktórium tagjai( Sieyés abbé, Talleyrand, Fouché) csak új alkotmány kidolgozásával látta biztosítani, Ám ekkor egy katonai puccsal Bonaparte Napóleon magához ragadta a hatalmat.(1799. nov. 9.)
(A Direktórium ideje alatt megoldódott a pénzügyi válság: államcsőddel megszabadultak az adósságok nagy részétől, növelték az adókat, és új valutát vezettek be( frank). Ám a rendszerrel senki nem volt elégedett.)
letölthető: https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=explorer&chrome=true&srcid=1_mJUK2myjWCkjgv5pcyjZqcLlemXJdtjWWJuCVQlizOx_T8fjt-TGJYEqLSY&hl=en_US
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése