A nyelvi jel és jelrendszer

A nyelvi jel és jelrendszer
(jel: jelölő, jelentés, jelölt; jeltípusok: ikon, index, szimbólum; jelrendszerek: jelek, kombinációs szabályok; nyelvi jel: hangsor, általánosítás; jelrendszer szintjei: fonéma, morféma, szintagma, mondat, szöveg; nyelv-nyelvezet-beszéd)



A jel fogalma
Önmagán túlmutató, érzékszerveinkkel felfogható tárgy vagy jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk).
A jel szerkezete
    jelölő ---- jelölt          --> amire a jelölő rámutat
                \        /
              jelentés        --> ami mögötte van
- a három együtt szerves egységet alkot
A jel típusai
•    ikonikus: a jelölő hasonlít a jelöltre (pl. zebránál a lámpában a kis zöld emberke)
•    indexikus: a jelölõbõl következtetni lehet a jelöltre (pl. az irányjelzõ használata)
•    szimbolikus: a jelölõ és a jelölt kapcsolata megállapodáson alapul (pl. közlekedési lámpa)

A jelrendszer fogalma
- azonos minõségű és funkciójú jelek csoportja
- maguk a csoportok is szabályok szerint alakulnak ki
- maguk a jelek fogják közléssé formálni
A nyelvi jel és jelrendszer
- nyitott --> változó
        - a jelek száma bõvíthetõ
        - jel --szabály--> közlés --> minden területre kiterjed
        - az állatok jelrendszere zárt
- a kommunikáció legteljesebb, legpontosabb, legtudatosabb formája

- a jelszerkezet nyelvi értelemben
    - 1. szint: a jelelemek (fonémák szintje)
        - önálló jelentése nincs , jelentés megkülönböztető szerepe van
        - számuk adott
        - elvonatkoztatás, absztrakció
        - beszédben: beszédhang --> számuk végtelen
            - függ az egyéntõl, a beszédhangok találkozásakor módosulhat
            - ha a normát figyeljük, akkor adott a számuk

    - 2. szint: a morféma szintje
        - már valóságos jel, jelentést hordoz
        - minden szótő és toldalék ide tartozik
        - többségük szimbolikus jel
        - kisebbik körük ikonikus, pl.: motivált szavak (pl. hangutánzó), szóösszetételek, szóképzések (minél több toldalék, annál ikonikusabb lesz a jel)
        - a szóalak (lexéma) már szerkesztett jel

    - 3. szint: a szintagma (szókapcsolat, szószerkezet)
        - két típusa van: valódi és ál

    - 4. szint: a mondat (a szöveg láncszemnyi része)

    - 5. szint: a szöveg
        - a nyelv legmagasabb szintű egysége
- a nyelv szabályozza a hangok összekapcsolódását, a szerkesztést (morfémák kapcsolása), a mondatformálást, helyesírást, stb.
- mondatfonetikai eszközök használata